"Exaltatio" és hatalom

Előszó

A reneszánsz mágia lebilincselő kérdéskörére immár több mint húsz évvel ezelőtt, még diákkoromban irányította figyelmemet Frances Yates monográfiája, Giordano Bruno and the Hermetic Tradition (1964). Ez a könyv, és Yates szellemi környezetének, a Warburg-iskolának más tanulmányai a reneszánsz kultúrtörténetének egy olyan aspektusával ismertettek meg, mely akkortájt a magyar szakirodalomban szinte teljes terra incognitának számított. Mestereim, Keserű Bálint és Klaniczav Tibor bíztatására az alapvető források és az elsősorban angolszász kutatások megismerése után egy kis könyvben foglaltam össze az európai reneszánszkutatás e téren elért eredményeit (Titkos tudományok és babonák: a 15-17. század művelődéstörténetének kérdéseihez, 1978), s a téma azóta is foglalkoztat. Tanulmanyaim során kezdetben arra kerestem választ, hogy miként magyarázható kultúrtörténetileg az a látszólag ellentmondásos helyzet, miszerint az emberközpontúnak és felvilágosodottnak leírt reneszánsz hozta az okkultizmus és a mágia aranykorát. Meglepetéssel észleltem, hogy a mágikus eszmék milyen szorosan fonódtak össze egyrészt a kor tudományos gondolkodásával, másrészt az úgynevezett 'premodern világkép' szimbolikus megjelenítésével. Arra is felfigyeltem, hogy a mágikus gondolkodás korántsem szűnt meg a gondolati alapját természetesen alkotó premodern, vagy organikus természetfilozófia hivatalos trónfosztásával. Mind a mágikus látásmód, mind pedig annak szimbolizációja jelen van napjaink kultúrájában, s izgalmas feladatnak ígérkezik e máig élő hagyomány éltető elemeinek felderítése. Ma úgy látom, hogy e kérdések megválaszolásához nem elégséges a tudomány- és kultúrtörténet 'objektív', oknyomozó vizsgálódása, szükség van a leginkább a történeti antropológia illetékességébe tartozó mentalitáskutatás valamint az 'én-formálás' elméletek bekapcsolására is, melyek a pszichológia területére is elvezetnek bennünket. Jelen könyv elsődleges témája, az angol matematikus és mágus John Dee, ugyancsak Frances Yates könyvein keresztül került érdeklődésem fókuszába. Dee alakja szerencsés központi motívumnak tűnt a reneszánsz mágia vizsgálatához, mert élete és munkássága jól mutatja e kultúrtörténeti jelenség különböző aspektusait, ideértve a mágia és a reneszánsz szimbolizmus kérdéseit is. Dee közép-európai kapcsolatai pedig azt magyarázzák, hogy miért választja egy magyar kutató éppen ezt a reneszánsz gondolkodót a kora újkori mágikus szimbolizáció elemző bemutatására. Munkámban különböző szempontokat igyekeztem egyesíteni, ezért a könyv egyes részei tárgyalási módszerükben meglehetősen különböznek. Összeköti azonban őket egy olyan motívum, melyet nemcsak a reneszánsz mágia igen fontos gondolati alapjának tartok, hanem éppen ez az, ami szerintem e mára látszólag elavult kérdéskört a mai kutató cs olvasó számára is élővé és fontossá teszi. Az exaltatióra, vagyis az ember megistenülésének ideológiájára gondolok, melyet az első részben definiálok. Vissza