Ez az igazság

Előszó

A történetírás - népekre vonatkoztatva - nem más, mint valamely nép életének, küzdelmének, harcának, fejlődésének Írásban váló elbeszélése, megörökítése. Történetet írni nem nehéz. Nehéz azonban olyan történetet írni,amely minden tekintetben elbírja a kritikát. Mert ha a történetíró saját népéről ír történetet, nehezen mentes bizonyos elfogultságtól egyre kísértésnek van kitéve, hogy népe történetét megszépítse, megnagyítsa; sok esetben pedig még a hamisítástól sem riad vissza. Ha pedig ellenséges népről ír történetet,a vádaskodás lekicsinylés hibájába eshet.
Minden kritikát elbíró történetíráshoz tehát nagy elfogulatlanság, azaz! tárgyilagosság és jó Ítélőképesség, valamint sokféle forrásanyag szükséges "pro és kontra" melyből a mű felépül. Ha nem elég hozzá a forrásanyag,- de főként ha a történetíróban túlteng sovinizmus, - "költemény" lesz a műből, még a legjobb szándék mellett is. A költött történet pedig hamisítás,s bármilyen "nemzeti" legyen is, előbb-utóbb megkapja megérdemelt bírálatát.
Történet hamisít ás a régi korban is folyt, korunkban pedig már a csúcspontjára ért el. Hajdan vallási érdekből, türelmetlenségből, elfogultságból, igen sok esetben a "nagyok"-nak való hízelgésből kifolyólag hamisítottak történetet; ma leginkább túlfűtött nacionalista érzelemből.
A hamisított történet és történet-tanítás lélekmérgezés, amely a népek egymás elleni gyűlölködését váltja ki és táplálja,melyet semmifele marxista, kommunista közösségi, testvériségi dogma sem képes kiölni a lelkekből és örökös viszálykodás, háborúskodás tüzévé válik. Sajnos, hogy a mai haladott korban is megvan az ilyen történetnek és történet-tanításnak a maga "hiteltadó" olvasóközönsége és hallgatósága, ami a jövőt illetőleg nem éppen vigasztaló jelenség. Vissza