Ezeregy tudós éjszaka

Fülszöveg

Egy szép napon Dzsirdzsisz, az Énosz szigeti Euthim király fia kipárnázott repülő szőnyegén, Koka Light Dzsinn kíséretében búcsút intett szigetének. A galaxis középpontja felé igyekeztek, megtudták ugyanis, hogy ott egy fantasztikus fekete lyuk gomolyog...
Káprázatos fények villództak az űrben, számlálhatatlan csillogó sugár futotta körbe a fekete lyukat és szabdalta apró cikkekre a horizontot. Dzsirdzsisz félelemtől dermedten rimánkodott Koka Lightnak, állítsa le ezt az eszeveszett pörgést. A dzsinn hajlott a szóra, leszálltak hát egy bolygón, amelynek lakói az egzotikus hafonló nyelven beszéltek.
Koka Light minden nyelven értett, elmagyarázta hát Dzsirdzsisznek, hogy a bolygón visszafelé telik az idő. A bennszülött negediek öregen születnek és csecsemőként halnak meg, az inga visszafelé leng, és az étel megfő, mielőtt alágyújtanának...
- Beszélhetnénk velük? - kérdezte Dzsirdzsisz.
- Nem könnyű. Tudják, mit akarunk mondani, még mielőtt belekezdtünk volna... Talán palindromban kellene beszélnünk, vagyis olyan szavak és mondatok segítségével, amelyek oda-vissza olvasva ugyanazt adják.
- Egyet sem ismerek - közölte Dzsirdzsisz.
- Itt vagyok például én! - rikkantott egy Otto nevű negedi.
- Nem könnyű ilyen mondatot találni! - Kettő féle babba belé főttek.
A negedieket egészen megrázta ez a gasztronómiai érdekesség, a mondat értelmetlensége minden várakozásukat felülmúlta.
- Némán adnom? Találat, mondanám én! - felelte az egyikük. Dzsirdzsisz eltöprengett a talányon, már éppen hozzájuk fordult volna, de Koka Light visszatartotta.
- Ne menj a közelükbe! Az idő megfordulása ragályos, ha nem vigyázol, még visszaesel a múltba!...
A szőnyeg heves lobogásba kezdett, majd bucskát vetett a téridőben és elszáguldott. A negediek szemlátomást cseppet sem lepődtek meg, mert előbb látták az indulást, és később, érkezéskor lengették a keszkenőjüket... Vissza