Ezerkilencszázötvenhat, te csillag

Előszó

A magyar irodalom a magyar történelem tükre, akkor is, ha erőszakos kezek olykor darabokra törik az igazmondó tükröt és szétszórják cserepeit. Irodalmunk és kivált költészetünk képet adott a magyarság keserves századairól, vesztett háborúiról, szétszóratásáról, levert forradalmairól. Ha erre a tükörképre tekintünk, önmagunkat ismerjük fel: legjobb igazságainkat és legjobb törekvéseinket. Ilyen képet ad a magyar irodalom 1956-os forradalmunkról is. Versek, elbeszélések, naplórészletek, regényfejezetek, írói vallomások alkotják azt a mozaikképet, amely megörökíti a nemzet akkori reményeit és fájdalmait, a zajló történelmi idő eseményeit, a felkelt ifjúság harcát, a rettenetes vereséget, a bénító megtorlást és a későbbi esztendők hűségét a forradalom öröksége és eszményei iránt.
Ennek az irodalomnak a lehető teljes számbavétele és összegyűjtése még várat magára. Az elmúlt évtizedekben aligha volt lehetőség arra, hogy az ötvenhatos forradalom és szabadságharc költészete, irodalma erős fényt kapjon a nyilvánosság előtt. Csupán a hivatalos torzítások és rágalmak kerültek agresszív tálalásban a nyilvánosság elé, ezektől azonban undorodva fordult el mindenki, aki személyes tapasztalatból ismerte a valódi eseményeket és tényeket. De ismerte-e mindenki a valóságot? Hiszen a közoktatás, az ismeretterjesztés, a hivatalos „történetírás" és a politikai agitáció igen nagy erővel próbálta a társadalomba besulykolni a történelemhamisítók ideológiai konstrukcióit. És nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nem alakíthattak ki maguknak igaz képet 1956 eseményeiről: az iskola hamis ismeretekkel próbálta félrevezetni őket, a megfélemlített család pedig hallgatott.
A magyar forradalom és szabadságharc igaz történetét azért nemcsak a szabad tudományos kutatásnak kell feltárnia és megrajzolnia, ennek a szépirodalmi tükörképnek és mozaiknak a megtisztításával is élővé kell tenni. Versek és elbeszélések, írói naplójegyzetek és személyes vallomások mindig elevenebb képet rajzolnak a valóságról, mint a tudományos elemzések és dokumentumok. És nekünk most éppen az ötvenhatos forradalom valóságos életét kellene hiteles és életszerű képekben felidéznünk: már csak azért is, hogy életre kelthessük szellemi és politikai örökségét, a nemzeti megújulást és felemelkedést szolgáló eszméit, eszményeit. Vissza