Ezernyi színben

Előszó

Nagy örömmel tartom kezemben az Összehasonlító Irodalomtörténeti és Művészettörténeti Tanszék „Ezernyi Színben" című, második tanszéki kötetét. Két évvel ezelőtt rám hárult az a megtisztelő feladat, hogy bemutatkozó kötetük - Az elmondhatatlan önéletrajz - elé köszöntő szavakat írjak. Soraimat akkor azzal zártam, hogy sok sikert kívántam a kollégáknak a további munkához, és reménykedve vártam a folytatást. És most, 2004-ben egy újabb tanulmánykötettel jelentkezik a Tanszék; bizonyítva, hogy a kar szellemiségéhez méltón újabb és újabb kutatási eredményekkel gazdagítják szakterületüket. A kötet címe - Ezernyi színben - rendkívüli kifejezőerővel bír. Az írások között találkozhatunk olyanokkal, amelyek a művészettörténet, a történelem, vagy a nyelvészet segítségül hívásával jutnak közelebb az irodalom megértéséhez, felfedezéséhez. Mind módszerét, mind tematikáját tekintve sokszínű kötetet vehet kezébe az olvasó, hogy új, izgalmas témákat ismerjen meg. Ritkán adódik olyan szerencsés helyzet, hogy egy tanszéken belül ennyire eltérő gondolkodású, indíttatású és érdeklődésű kutatók találkozzanak, és dolgozzanak együtt. Ebből a véletlen, de inspiráló kiindulásból születhettek ezek az interdiszciplinális, új és újabb ötleteket felvető írások. Azzal, hogy a Tanszék immár második kötetét prezentálja, bizonyította, hogy a 2002-ben megkezdett sorozat folytatódik, és lassan hagyománnyá válik. Vissza