Ezt izenem

Előszó

Magyarország, hosszu esztendők óta, egyike amaz államoknak, melyek a világtörténeti fejlődés legélén járnak. Ez nem dicsősége ennek a szegény országnak; mégcsak nem is tehet róla tulajdonképen. De miként egy belül már beteg szervezetnek azokon a külső részein üt ki először a betegség szimptómája, amelyek a legkisebb ellentállóképességüek, tehát a leggyengébbek, mert a legbetegebbek: akként a tőkésuralom Európájának betegségi tünetei Magyarországon kellett, hogy legelőbb megnyilatkozzanak, mert, sajátságos összetételénél, elmaradottságávál, uralmon levőinek ostobaságánál, tudatlanságánál és elvakultságánál melybe az egész világ minden ugynevezett kulturállama okvetlenül eljut. Természetesen, hogy ezek a kulturállamok époly kevéssé voltak kulturállamok, mint Magyarország, de Magyarország - Oroszországgal s néhány balkánállammal együtt- a legkevésbbé volt az. Hogy a magyar uralkodó-réteg milyen: azt csak most mutathatja meg egészen. most leszedték róla nemzetiségeit, elvágták köldökzsinórját, mely Ausztriával kapcsolta össze, s melyen át számtalan rossz és jó, de mindenesetre nyugati, a haladás és fejlődés irányában való behatás érte: most olyan a magyar államélet, amilyennek a magyar uralkodóréteg őstulajdonságai alapján lennie kell. Akik ezer év óta uralkodnak Magyarországon: most futják ki az igazi formájukat. Kifutják és beledöglenek, ez kétségtelen, csupán az időpont bizonytalan még. De hogy ami a mai Magyarországon történik, az hamisitatlanul magyar, arról csak annak lehet kétsége, aki az Árpád-korabeli magyar történetet nem ismeri. Vissza