Ezüstös aranykor (dedikált példány)

Előszó

Ugye emlékeznek? Rémlik, amint Kökényék beverekedték magukat a vb-döntőbe 1995-ben? Amikor Meksz kivédte Grini hetesét, és miénk lett az olimpiai bronzérem? Alighanem gondolatban sokan együtt táncoltunk a férfiválogatottal a vb-elődöntőbe jutást ünnepelve, vagy éppen ujjongtunk, amikor Éles villogott a Barcelona ellen. Ki ne kapkodott volna szívgyógyszer után, amikor a Dunaferr hetesekkel ütötte ki a Hypót? Talán önök is majd kiugrottak a bőrükből, amikor Radulovics kiegyenlített az osztrákok ellen Sydneyben, és bosszankodtak, midőn a Fradi és a Fotex is elvesztette a BL-döntőt. Ugyan nem mertünk odanézni, de Pérez azért csak bevágta a büntetőt a jugoszlávok kapujába 2003-ban! Ki feledhetné a Pálingerékért Zágrábba tóduló magyar inváziót? El sem hittük, hogy a Skaliczki-csapat olimpiai elődöntőt játszhat Athénban, de azt sem, hogy lányok elbuknak a negyeddöntőben.
Tudják, miért a körcsarnokban játszotta a női válogatott vb-mérkőzéseit, és miért nem a BS-ben? Gondolták volna, hogy milyen rövid út vezet a válogatott kispadjától a Szőlő utcai nevelőintézetig? El tudják képzelni, milyen lehet egy ljubljanai szökőkút vize május elején? Ismerik a Vass Sándor-Szathmári János teniszmérkőzés végeredményét?
Ha emlékeznek, ha önök is kapkodtak gyógyszer után, ha majd kiugrottak a bőrükből, ha bosszankodtak, ha nem mertek odanézni, ha nem hitték el, vagy talán mégis, ha nem tudják, nem sejtették, ha sosem gondolták volna, ha nem tudták elképzelni és ha nem ismerik...
Akkor bátran lapozzák fel egy ezüstös aranykor történetét! Vissza