Berge F. képes természetrajza

Előszó

Ki a szabadba most! - így szól az atya gyermekeihez, miután ezek az iskolában derekasan tanultak és odahaza feladataikat pontosan kidolgozták.
Kifelé tehát! - Mily gyorsan múlnak az órák! Egy kőbánya mellett elvezet útunk. Belépünk és megszemléljük a kőzetet. Élettelen testeket látunk itt, melyek nem képesek táplálkozni. Épen ezért nem nőnek, hanem csak külső lerakodások által nagyobbodnak. A Kőzetek, az ásványok, melyek összeségökben az ásványországot képezik, szervetlen testek.
De lám, itt a kőzet közt számos csigahéjat és kagylót találunk. Mily súlyosak! Akár a rétegekben elhelyezkedett kékesszürke mészkő, melyhez még színre nézve is hasonlók. Megkövülések (petrefáktak) azok, maradványai oly állatoknak, melyek sok évezred előtt megnépesítették a tavakat és a tengereket. Rég elmúlt időkből hoznak nekünk híreket és már ezért is nagy mértékben keltik fel érdeklődésünket.
Menjünk tovább! A zöld pázsit mellett, melyben kis patak vígan folydogál, ott van előttünk a pompás erdő. A virágok illatoznak. Az erdő susog. A rigó fuvolahangjai elhatolnak hozzánk. A tarka lepkék virágról virágra szállnak. Dongva és zümmögve röpködnek körülöttünk méhek és bogarak és a patak fölött ringatózik a csillámló szitakötő.
Növényekkel és állatokkal találkozunk itt. Amazok összeségökben a növényországot, ezek együttvéve az állatországot képezik. a növények és az állatok táplálkozhatnak: belülről kifelé nőnek. Az állatok a táplálkozás és a szaporodás szervein kívül még a szabad mozgás és az érzés szerveivel is el vannak látva.
Mily szép itt a szabadba! Szemünk nem győzi nézni a színek és az alakok sokaságát, a növényi és az állati élet nagy változatosságát. Mint Isten csodaműve, úgy áll előttünk a természet és feltámad lelkünkben a vágy, hogy titkaiba mélyebben behatoljunk, hogy megtanuljuk az olvasást a természet csodálatos könyvében.
A természet táplálékot és ruházatot nyújt nekünk, gondoskodik orvosságokról, melyek bajainkat enyhítik. Számos állat és növény azonban kárunkra sőt vesztünkre is lehet.
Ezért saját javunk kivánja, hogy a természettel minél jobban megismerkedjünk, hogy benne otthonosan érezzük magunkat, mert közös hazánk ő; csak szégyenünkre és kárunkra válik, ha benne idegenek vagyunk. Vissza