Karamazov testvérek

Előszó

Részlet a könyvből:
"Az Eifman-balett történetmesélése alapjaiban különbözik a Budapesten
megszokott előadásokétól. A hagyományos értelemben vett cselekmény
helyett - mely maximálisan a Dosztojevszkij regényen alapul - sokkal
inkább a szereplők jellemén és a közöttük feszülő viszonyrendszereken
van a hangsúly.
I. felvonás
A három Karamazov fiú összegyűlik apjuknál, a szülői birtokon, hogy kiköveteljék a családi vagyon elosztását. Ám Fjodor Pavlovicsnak esze ágában sincs kiadni gyermekei jussát, sőt, kifejezetten élvezi a feszült helyzetet, amit teremtett.
Az életet a könnyebb végén megfogó iszákos, buja vénember csak magára és a testi élvezetekre gondol.
Legidősebb fia, az első házasságából származó Dimitrij hasonlít leginkább apjára, ami nem véletlen, hiszen ő az egyetlen, aki ebben a miliőben nőtt fel.
Ő is szertelenül herdálja a pénzt, szintén féktelen ösztönember, ám jelleme
mégis árnyaltabb, mint apjáé. Nemrég kisegített egy környékbeli ezredest anyagi
gondjaiból, akinek lánya, Katyerina megszereti a fiút és a menyasszonya lesz.
Meglátja benne a jóra való törekvést, és szeretné megmenteni őt saját magától,
a Fjodor Pavlovicséhoz hasonló végzettől. Dimitrij elutasítja a lányt.
A házasság elodázására jó oka van: a Karamazov ház közelében él Grusenyka,
a rafinált és kiszámíthatatlan cigánylány, aki egyszerre kacérkodik Fjodor Pavloviccsal és reménybeli örökösével, Dimitrijjel. Grusenyka élvezettel szemléli a kegyeiért küzdő családtagok versengését.
A két ifjabb Karamazov fivér apjuk második házasságából született.
Anyjuk halála után idegeneknél nevelkedtek, csak nemrég tértek meg Dimitrij
hívására a családi fészekbe. Az idősebbik, Iván ragyogó képességű gyerek volt,
egyetemet végzett, újságcikkeket ír. Az orosz értelmiség kétségbeesett gondolkodó típusa, aki beleszeret a nemes tartású Katyerinába. A lány ellenáll, hiszen fogadalma Dimitrijhez köti. Iván gyűlöli apját és állandó konfliktusban él bátyjával.
A legkisebb fiú, Alekszej a „szerzetes", a hit közvetítője, aki mindenkit igyekszik
elfogadni és olyannak szeretni, amilyen valójában..." Vissza