Halál-esszék. Vagy ahogyan a szerző nevezi őket: találgatások a halálról. A mindannyiunkat minden pillanatban kerüldöző elmúlásról. Örök téma. Ha meggondolom, erről szól a világirodalom nagy része, ezt siratja a zene, láttatja a képzőművészet. A szerző olykor éppen ezektől a támpontoktól indul el, hogy reményei szerint közelebb jusson a nagy pillanathoz. Természetesen, ahhoz a pillanathoz nem lehet hozzáférkőzni. Aki pedig hozzáférkőzött, annak többé nem áll módjában beszélni róla.
Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az ember, „a fájdalom embere" képes lenne hallgatni. Éppen ellenkezőleg: kibeszéli magából részint mint az emberi kultúra egyik legfőbb mozgatóját. A szerző nem menekszik illúziókhoz; inkább azt akarja áttekinteni, mi is történt eddig ebben a kérdésben. Mikor, hogyan vetődött fel, milyen válaszok születtek a mitológiában, a bölcseletben, a művészetben, a pszichológiában.
Tartalom
Mindhalálig metafora 5
Pillanatnyi öröklét 11
Petite-mort 17
Kockajáték 23
Mélabú 30
Vidáman élni? 37
Orpheusz szédülete 43
Végtelen hiábavalóság 49
Krizantémok 55
A remény lárvaarea 61
Sebet ejtő órák 67
Minél tovább? 73
Vigaszágon 79
Attraktív halál 85
A sejt trükkje 91
Cezúra? 97
A fecsegés kísértése 103
Hattyúdal 109
A tapintatlan Seneca 115
Fenyegető rózsa 121
„Hosszú, szép utazás" 127
Ablaszfémia 133
Nekrofilia 139
A közhely győzelme 145
Halálüzem 150
Se több, se kevesebb 157
