Charlie utolsó tánca

Fülszöveg

Azt mondják, az univerzum egy hatalmas és megmagyarázhatatlan robbanásból született. Szerintem egy cirkusz porondján kellett történnie. Egy nő pörgött a levegőben és egy férfi varázsládikába zárta a mozdulatait, majd kivetítette a végtelenbe, egészen addig, amíg árnyakkal népesítette be a Földet, aztán megtöltötte fűrészporral, nevetéssel, könnyekkel. Mindenképpen így kellett lennie, Christopher, mert csak a szerelem szertelenségében lehetséges bármilyen bűvészmutatvány.
Charlie Chaplin vallomást ír legkisebb fiának, Christophernek. Úgy érzi, a halál már a sarkában van. 88 éves, és hat esztendeje minden szenteste látogatást tesz nála az Öreg Hölgy, aki magával akarja vinni. De egyezséget kötöttek: ha a Csavargónak sikerül megnevettetnie a látogatót, kap egy év haladékot a következő karácsonyig. Eddig hat alkalommal úszta meg, de ezúttal úgy érzi, nincs elegendő ereje még egyszer eljárni a táncot a Kaszással. Ezért akarja fiának, akit már nem lesz alkalma felnevelni, elmondani, amit mindig eltitkolt az életrajzírók és talán egy kicsit önmaga elől.
Sötét erdőkben bóklászó cigánykaravánokról, éhezésről és nyomorról, egy alkoholista apa és egy bomlott elméjű anya súlyos örökségéről, a cirkusz és varieté lenyűgöző, ámde kegyetlen világáról, Kalifornia első filmstúdióiról és az amerikai Közép-Nyugat álmos kisvárosainak mélyén szunnyadó gyűlöletről, üvegcsontú műlovarnőkről, csődbe ment impresszáriókról, és a nagy szerelem, a mozi születésének megdöbbentő titkáról mesél.
Az élő ágyúgolyók, szomorú bohócok és a filmipar szerencselovagjai között csetlő-botló Csavargó a tragédia és a komédia határának borotvaélén táncol, de ez a tánc a vágy, az illúzió, a szépség és a boldogság tánca. Vissza