Fabiola

Fülszöveg

Wiseman bíboros Fabiolája az első ókeresztény témájú regény, melynek hatása számos későbbi műben kimutatható, köztük Henrik Sienkiewicz világhírű regényében, a Quo vadis-ban is.
A történet az utolsó és egyben legnagyobb keresztényüldözés idején, Diocletianus császár korában játszódik. A főhős, Fabiola gazdag patríciuscsalád sarja, akiben a pogány Róma ősi hagyományai csapnak össze a kereszténység szeretetre épülő eszméjével.
A háromszáz éves császárság utolsó nagy korszaka ez, amikor még egységes a birodalom, de már érezhetők a szakadás jelei Kelet és Nyugat között. Az erkölcsi és politikai hanyatlással küzdő társadalom problémáit a császár az egységes birodalmi vallás megteremtésével próbálja orvosolni, ezért tízezrével küldi a vérpadra vagy az amfiteátrumok porondjára az ellenszegülő, Krisztushoz hű keresztényeket. A katakombák korának szinte minden kimagasló szentje megelevenedik az olvasó előtt: Ágnes, Cecília, Pongrác, Sebestyén és a hitéért gyermekként életét adó fiú, Tarsicius.
A szerző rendkívüli tájékozottsággal kalauzol bennünket az ókori Róma helyszínein; szinte magunk előtt látjuk a pogány templomokat, a kivégzőhelyeket és az ősegyháznak menedéket adó homályos katakombákat, ahol egy új világ van születőben: a vértanúk véréből sarjadó keresztény Európa.
Jelen kiadás száz év után először adja csonkítatlan szöveggel az olvasó kezébe Wiseman bíboros könyvét, az eredeti, 19. századi illusztrációkkal. Vissza