A konkrét - absztrakt jelentésfejlődés problematikája

Előszó

Ezt a dolgozatot éppen kilenc esztendővel ezelőtt írtam. Bár többen s többször felszólítottak e kilenc esztendő során, hogy adjam ki, mégsem tudtam magam rászánni, hogy nyomtatásban megjelentessem. Az volt ugyanis a tervem, hogy részletesebben kidolgozom, egyenetlenségeit lesimítgatom. Ehhez azonban egyéb teendőim miatt nem juthattam hozzá. A "nonum prematur in annum" követelményének azonban így mégis - akarva-akaratlanul - eleget tettem.
Miért szántam hát végül rá magamat, hogy csak megjelentetem, mégpedig lényegében változatlan formában?
Kilenc esztendő ugyanis nagy idő, különösen ma, amikor a fejlődés tempója egyre gyorsul, s a tudományos produkció is világszerte évről évre nő. Joggal vélhető tehát, hogy azok az eredmények, amelyeket egy ilyen dolgozat esetleg tartalmaz, ennyi idő alatt elavulnak, vagy hogy a tárgyalt problémát vagy problémákat ma már lényegesen másként - de legalábbis differenciáltabban - látják az illetékes szaktudósok.
A dolgozat a jelentéstan egy alapvető kérdését tárgyalja. A nyelvészetben ezt így szokás nevezni: a "konkrét" - "absztrakt" jelentésfejlődés problémája. (A sajátos jelentéstani terminológiában "konkrét" -> objektív: a konkrét külső realitásban adott, létező; érzékleti közvetlenül érzékelhető: „absztrakt" = szubjektív: a konkrét külső realitásban nem adott, nem létező: nem érzékleti, közvetlenül nem érzékelhető.)
A problémával 1953-ban kezdtem foglalkozni. Előbb a szláv nyelvek, elsősorban pedig az orosz nyelv idevonatkozó szóanyagát dolgoztam fel, abból is főleg az értelmi tevékenységre vonatkozó szavakat. Majd egyéb nyelvek és nyelvcsaládok megfelelő anyagára is kiterjesztettem vizsgálataimat. Közben a probléma egyre érett bennem, s egyre világosabbá vált előttem lényege is. A nyelvtudomány régóta számon tartja a jelentésváltozásnak azt az eléggé gyakori típusát, amelyet így lehetne formulaszerűen leírni: "megfog" (eredeti "konkrét", érzékleti jelentés) - "megért" (új, megváltozott, "absztrakt" jelentés). Szánon tartja, de a benne rejlő problémát nem ismerte fel. Így hát csupán leírta, regisztrálta a jelenséget, s besorolta a megfelelő címszó alá.
Jómagam a szóanyag vizsgálata során a következő két dolgot tapasztaltam: 1. a jelentésváltozás iránya mindig ez volt: "konkrét" - "absztrakt"; 2. valahányszor egy idetartozó szó etimológiája végignyomozható volt, mindig megtaláltam a régibb, illetve az eredeti „konkrét" jelentést. Vagy így is mondhatjuk: a "kép"-et. Az eredmény mindig ugyanaz volt, akármilyen nyelv vagy nyelvcsalád szóanyagát vizsgáltam meg ilyen szempontból. Ekkor már egyre inkább fölsejlett előttem, hogy alighanem egy nyelvi törvényszerűséget ismertem - vagy ha úgy tetszik: fedeztem - fel (vagy legalábbis egy korábban már megsejtett problémát sikerült tudásunk mai szintjén megformuláznom). Vissza