Üresjárat 1945-1948.

Fülszöveg

Nemzetiségi hovatartozás szerint ítélni elevenek és holtak felett - a kommunizmus nevében: ez a legnagyobb lehetetlenség. És mert teljesen váratlanul jött: inszcenálni kellett mesterségesen. Ez csak fokozza a bűn nagyságát.
Soltés miniszter a kassai manifesztáción (Pravda, X. 9.): "A szomszédos demokratikus Magyarországgal ugyan barátságban akarunk élni, de ki kell a mellett tartanunk, hogy ezen a földön, mely évszázadok óta a miénk, nincs többé magyar elemnek mit keresnie. A keserű tanulságok után kötelességünk, hogy levonjuk e tekintetben a konzekvenciát, mert a feladat megoldása attól fog függni, vajon tényleg befejezzük egyedülálló históriai győzelmünket."
Jól figyeljük meg a fokozást: néhány hónappal előbb csak a fasiszta magyarokról volt szó, most már általában a "magyar elem" a szálka. Tehát még az írmagját is el kell tüntetni és az emlékét is kiirtani. "Elem": valami, ami kiküszöbölendő, ami feltétel és előfeltétel. "Elem": egy jelentésű a fertőző bacilussal. Sokra vittük! Sokra vittük: hogy így látnak minket. És sokra vitték hogy így kénytelen látni. (...)
Egy államban a kisebbség csak ott zavaró momentum, ahol zavart lehet kelteni vele, ahol vizet zavar, ahol kisded játákok gyerekes duzzugást és kocsmai hősködést inszcenálnak: ki a legény a csárdában. Igazi demokráciában a kisebbség léte sosem okozhat zavart. A kisebbség: tükör. A többség csalhatatlan tükre. Aki fél beletekinteni a tükörbe, annak vaj van a fején, az mindenért a tükröt okolja, és az kell, hogy a végén összetörje a tükröt. Nem volt elég a magyar példa? A magyarok annak idején a nemzetiségi tükröt, ha nem is törték el, de a sarokba állították, és így elfelejtették. Baj jöttével ezt az elfeledett, elhanyagolt tükröt mások szedték elő, és mutatták meg a világnak. És ez a tükör lett az erkölcsi bizonyítvány: bűnjel. És ezzel a bűnjellel marasztalták el 1918-ban történelmi vétekben a magyarságot, és büntették - kegyetlenül.
Aki azonban összetörni kénytelen a tükröt, és kidobni: ott rábizonyíthatóbb, indulatosabb a vétek, és ezért megbocsájhatatlanabb. A szlovákság egyszerűen ne akarja a próbát. Fél tőle, fél önmagától: lelki ürességétől, emberi gesztusra való képtelenségétől, kapcabetyárkodó politikájától, patologikus tekintet nélküliségétől. Ezt a hirtelen kitörő imperiális totalitást, annak egész nyomorúságos kicsinyességét másképp nem lehet jóvátenni és elhallgattatni, mint az áldozat negligálásával, létének tagadásával, egyszerű kiküszöbölésével. Vissza