Fagazdálkodási politikánk néhány kérdése

Fülszöveg

A könyv megjelenése két okból eredően is időszerű. Hazánkban az elmúlt két évtized alatt egy céltudatos és következetesen érvényesített erdőgazdaságpolitika eredményeképpen az erdők területe kereken 400 ezer ha-ral nőtt; nagyjából ugyanennyi vágásterületet is beerdősítettünk. Így ma meglévő erdeinknek több mint felét a felszabadulás óta létesítettük. Ennek a - még európai szemmel nézve is - hatalmas arányú, de méreteiben is számottevő munkának az eredményei most kezdenek beérni. Amíg 1920-1960 között a fakitermelés átlagosan évi 3,5 millió m2 volt, addig a kitermelés ma már meghaladja az 5 millió m3-t és 1985-re el fogja érni a 8-8,2 millió m3-t. A magyar erdőgazdaság egy gyakorlatilag fél évszázados statikus állapot után dinamikus, erőteljes fejlődésnek indult. Az új helyzet új szemlélet, új erdőgazdaság-politikát követel; ennek kiformálása most van folyamatban. Az nyilvánvaló, hogy a következő másfél- két évtizedben a fő feladat a megtermelt fatömeg ipari hasznosítása, gazdaságos feldolgozása lesz.
A másik figyelemreméltó jelenség az európai erdőgazdaság-politikában tapasztalható. Európa - a Szovjetunió nélkül számítva - az ötvenes évek közepéig fában önnellátó térség volt, exportja és importja, volumenét tekintve, nagyjából kiegyenlítette egymást. Egy évtizetede azonban határozottan növekszik Európa nettó importja. Az Európai Gazdasági Bizottság tanulmánya szerint Európa évi hiánya 1980-ban 60-70 millió m3-t is elérhet, ami az akkorra becsült fogyasztás 15 %-át jelentené. Ez a perspektíva egész Európában az erdőgazdálkodás fejlesztésére kell ösztönözzön, mivel a fatermékek iránt nyilvánvalóan hosszabb távon is tartós kereslettel elhet számolni. Alátámasztja ezt a következtetést még az a körülmény is, hogy az Európába szállító térségek, a Szovjetunió, Kanada, Afrika lehetőségei sem korlátlanok, sőt - különböző mértékben - számolni kell az e térségekből származó import tartós növekedésének számos nehézségével. Vissza