Faipari kézikönyv

Előszó

A vas föltalálása az emberiség fejlődésének mindenütt, ahol a vasat megismerték, hatalmas lendületet adott. Az afrikai ősnépek a vasat legalább olyan régen ismerték, mint akármelyik más nép, ezért érthetetlennek látszik, hogy a kulturában hogy maradhattak annyira vissza, holott szellemi képességben nem állnak a másszinü ember alatt. Megmagyarázza ezt az elmaradottságot az, hogy nem találták föl az irást. Az ember - homo faber - mindig fabrikál, munkálkodik, próbál, alkot, tapasztalatokat szerez, de ha tapasztalatait, tudását utódjára nem tudja hagyni, az megint ujból kezdheti a tudás megszerzését, s abban alig haladhat tovább, mint amennyire előde eljutott. A megszerzett tudás, mint szájhagyomány, minél tovább adódik, annál megbizhatatlanabb lesz, mig végre értéktelenné válik, ha egészen feledésbe nem merül. Nem gyülhet össze és nem konzerválódik s a következő nemzedéknek nincs honnan meriteni.
A technikai tapasztalatok összegyüjthetésének jelentékeny akadálya volt régebben, hogy a találmányokból titkot csináltak s igen sok értékes tudás tünt el megszerzőjével együtt. Ez a titkolódzás még ma is tapasztalható, bár a szabadalmi rendszer idején már semmi értelme nincsen. A valódi értékek titkát és kihasználását a szabadalom biztositja, a többi titkot nem érdemes őrizni. Bizonyos idő mulva azok is elvesztik titkosságukat, közkinccsé válnak s bekerülnek konzerválóhelyükre, a könyvekbe. Vissza