Faludi Ferencz versei

Előszó

Faludi Ferencz nemes szülőktől született 1704. április 1-jén Németujvárt, Vas-megyében s a rhetorikáig Sopronban tanult. Már 16 éves korában, 1720-ban, a jézsuita-rendbe lépett. Két próbaévét Bécsben, a Szt. Anna-kolostorban, a bölcsészeti három évi tanfolyamot (1722-25) Gráczban végezte b. Amade Lászlóval egy időben. Ekkor, már mint bölcselet-doktor, a rend szokása szerint, több évre középiskolai tanárnak küldték. Összesen három évig tanárkodván Pozsonyban, Pécsett (1725-1728), egy évet Bécsben a mathezis tanulásával töltött, s ezután befejezvén a négy évi theologiai tanfolyamot, 1734-ben pappá szentelték. Ezután mint német hitszónok Budán, a vízivárosban, majd Beszterczebányán működött s 32 éves korában rendtag lett.
Ekkor a jézsuiták szokása szerint egyik helyről a másikra küldték s 1736-1773-ig számos helyt és számos megbízatást teljesített. Már 1736/7-ben újra Bécsben találjuk, mint a Pázmáneum lelkészét, s az egyetemen a kath. erkölcstan tanárát; 1737-1740-ig Gráczban a bölcselet tanára s a nemes ifjak convictusának gyóntatója; 1740/41-ben Linczben a mértan és theologia tanára s még az év vége előtt Rómában a Szt. Péter-templomban a magyar zarándokok gyóntatója lett 1746-ig. A római öt év elhatározó befolyást gyakorolt rá: megtanult olaszul, franciául. Olaszország tette őt költővé s ez idő alatt írta, illetve fordította prózai művei jó részét, melyek őt kora legkiválóbb prózai stylistájaként mutatják be. Ő maga is írja: "Távol bujdosva irdogáltam műveim jobb részét pihenő óráimban." Azt lehet mondani, hogy a honvágy tette íróvá s mint annyi sok jelesünk, a külföldön tanulta meg szeretni nemzetét s ott nyerte az ösztönt, hogy rajta segítni kívánjon. Itt kezdett verseket is írni, a melyek természete, alakja és szerkezete olasz és franczia minták utánzására, ha ugyan legalább részben, nem átdolgozására vall. Azonban, egyelőre legalább, ezek kiadására nem gondol s inkább költői játék termékeinek tartotta maga is; de prózai műveivel már czéljai voltak. Ezek közül, Toldy szerint, Gracian Boldizsár spanyol jezsuita Aulicusát már itthon kezdte fordítni francziából s Rómában befejezte az első századot, mely így magára megjelent N.-Szombatban 1750-ben Bölcs és figyelmes udvari ember cz. a., mely a Gracian maximáiból az első száz csoportot foglalja magában. Ezekhez utóbb a II.-III. század járult németből fordítva s a három század együtt jelent meg Pozsonyban 1770/71-ben, Nagy-Szombatban 1772-ben, Bölcs ember czímmel Pozsonyban 1787-ben és 1837-ben. Ez utóbbi kiadás Ponori Thewrewk Józseftől való. Népszerűségének bizonyítéka, hogy Nagy János Udvari Kátó czímmel 1790-ben Győrött kiadta "alagyás versekben" is. Vissza