Előszó
John Boynton Priestey, a Faraway írója 1894-ben, Bradfordban született. Ott végezte középiskolai tanulmányait, majd végigszolgálta a világháborút. A háború után a cambridge-i egyetemre került. Már kora ifjúságában kezdett írással foglalkozni. Hamarosan a Daily News irodalmi kritikusa lett. Eleinte nem is gondolt arra, hogy regényt is írjon - az életrajzi essay. régi írók élete és munkássága érdekelte. Tanulmányait, amelyekben George Meredith és T. L. Peacock irodalmi arcképét festette meg, nagyon sokra becsülik az irodalomtörténészek.
Első nagysikerű regénye a "Good Companions" volt, amely 1929-ben jelent meg. Priestley egycsapásra emelkedett a legismertebb regényírók közé. A regényből színdarab is készült, majd filmet is csináltak belőle. Ennek a filmnek premierjén jelent meg először életében mozgóképszínházban V. György angol király.
Azóta Priestley egyre sokoldalúbb, egyre népszerűbb írónak bizonyult. Dickens méltó utódjának tartják kritikusok és olvasók egyaránt s ezt a nagyon kitüntető címet mindenképpen meg is érdemli.
Miben rejlik Priestley hallatlan népszerűsége, regényeinek rendkívüli sikere? Talán elsősorban abban, hogy olyan kivételes tehetségű emberábrázoló. Tőlünk, magyaroktól, aránylag messze esik az angol jellem és vérmérséklet - de Priestley regényében mégis az általános emberi tulajdonságokat érezzük meg s egy-kettőre jóbarátságot kötünk a hősökkel. Olyan emberek ezek, akikkel mindennap találkozhatunk az uccán vagy a kávéházban, élő, érthető és nagyrészt rokonszenves figurák. Priestley művészete éppen abban áll, hogy alakjait olyan események és megpróbáltatások tisztítótüzébe bocsájtja, amelyek minden jó és rossz tulajdonságukat megmutatják, elénk tárják gyöngeségeiket és erényeiket. Ezek az események mindig fordulatosak, érdekesek és újszerűek. Rendes emberek rendkívüli élményei - ezzel a néhány szóval jellemezhetnénk minden Priestley-regényt. S ki nem érdeklődik az olyan történések iránt, amelyek vele is megeshetnének, amelyekre vágyódik vagy amelyektől fél? Priestley éppen azt mutatja meg regényeiben, miként viselkedik az átlagember az átlagtól messzeeső körülmények között?
A "Faraway" talán legérettebb, legkiforrottabb alkotása a kiváló írónak. Meséje egyszerű, de mindvégig leköti a figyelmet. Alakjai pedig olyanok, mintha elven képeskönyvből lépnének elénk. William Dursley, a csendes buntinghami malátamolnár; Ivybrige altengernagy, a régi vágású tengerésztiszt; Ramsbottom, a manchesteri fűszernagykereskedő; Terry Riley, a csupa-ragyogás, csupa-nyugtalanság amerikai lány - mind jóbarátaink lesznek néhány oldal után. S a másik oldalon a "rossz emberek" - Garsuvin, a titokzatos spanyol kalmár; a másik, talmi Ivybridge altengernagy; Sapphire, a hollywoodi filmcézár - ők is élnek, mozognak, valósággá válnak e lapokon. Három tucat szereplője is van a hatalmas könyvnek, de mindegyikbe életet lehelt a szerző.
Különös értéke ennek a könyvnek, hogy távoli tájakra visz. San Franciscotól Tahiti-ig, a Marquesáktól a Húsvét-szigetig hatalmas utat járunk be Faraway kincskeresőivel. A déli tenger mesevilága, a csendes kikötő, Lugmouth téli napfénye, Faraway kopár, meddő sziklarengetege mind elénk tárul. És Priestley lelkes, ragyogóan idomukó stílusa külön élménnyé teszi az amúgyis szélessodrú cselekményt s az alakok jellemzését.
"Faraway" az örök emberi álmok és vágyak regénye. Olyan álmoké és vágyaké, amelyeknek nem is szabad beteljesedniök, mert a teljesülés elrontaná, elszürkítené őket. Olyan könyv ez, amelynek utolsó oldalát, ha befejezte az olvasást, szeretné megsimogatni az ember s hálás szívvel mondani köszönetet az írónak azért az élvezetért és lelki élményért, amelyet műve jelent.
Vissza 
