Farkas és bárány

Előszó

Úgy gondolom, hogy célszerű egy kis magyarázatot írnom ehhez a kötethez, miként előző kötetemmel, a Január-ral tetem.
Sok novellát írtam életemben s mivel egy részük elveszett, magam sem tudom mennyit, de becsülöm a számukat ötszázra. Műveimet nem az íróasztalfiókomnak írtam, hanem azzal a szándékkal, hogy megjelenjenek, A megjelentetésben nagy nehézségekbe ütköztem, mert a volt folyóiratok, napilapok és könyvkiadóvállalatok a korszellemet, az akkori olvasás igényt szolgálták ki. Az élet mélységeit nyiltan feltáró - az akkor felfogás szerint indulattelt és támadó - műveim csak elvétve jelenhettek meg merész, de emiatt tiszavirág életű lapokban, melyeket a rendőrség szemmel tartott, majd üldözött s végül is betiltott; ilyen volt például, hogy csak kettőt említsek, a Gereblyés László által szerkesztett Forrás, vagy a magam szerkesztette Együtt. Sokszor kellett számolnom lapok és folyóiratok teherbíróképességével, így születtek meg a polgári élet kisebb fonákságait gúnyoló szatiráim. Bár ezekről a szatirákról meg kell mondanom, hogy kedvvel írtam őket, s tudni kell, hogy összes műveim, így ennek a Farkas és bárány című kötetnek a novellái is szemléletben egységesek. Tehát: még a pajkos tréfák is, mint például a Szegény Pali bácsi, vagy a Nagyapa nem alszik, ugyanannak az írónak a szemléletéből erednek, aki a Razziát vagy a Napirend-et írta; a témaválasztásban és a hangban való különbség láttán mégis arra kell gondolni, hogy a Razziát a "Forrás"-nak, a Szegény Pali bácsit meg a "Pesti Napló"-nak írtam. Vissza