Seregélyes parasztsága a XVIII. században

Előszó

Részlet a könyvből:

A Rákóczi szabadságharc leverése után következő időszak a magyar nagybirtokososztály számára kedvező gazdasági feltételekkel kecsegtetett. A mezőgazdaság terményfeleslege Ausztriában, de az állandó hadsereg felállítása után az országban is piacot talált. A nagybirtokosok arra törekedtek, hogy minél több természetbeni szolgáltatást kapjanak jobbágyaiktól. A piacra termelt árugabona szaporítását szolgálta az is, amikor a földesúr a majorsági földek növelésével a jobbágytelkek csökkentését idézte elő. Mindkét folyamat - jobbágyterhek növelése, a telkek csökkentése - általánossá vált a XVIII. század második negyedében. Különösen a dunántúli birtokososztály - piac közelsége miatt - a meggazdagodás reményében vetette magát árutermelésre. A Fejér megyei uradalmakban is meglehetősen erős volt a jobbágyság kisajátítása. Vizsgáljuk meg a seregélyesi uradalom helyzetét abból a szempontból, hogyan ment végbe a földesúri földek növelése a jobbágytelkek kisajátítása folytán, hogyan növekedett a jobbágyság terhe a földesúr kapzsisága következtében.
Seregélyes mint mezőváros szerepelt a XVIII. századi összeírásokban. Lakói örökös jobbágyok. Nem rendelkeztek azzal a látszatjoggal sem, hogy elhagyhatják földesurukat. A mezőváros tulajdonosa Vázsonykői Zichy gróf, a XVII. század közepén telepedett meg, s birtokolta a mezőváros tízezerholdas határát. Vissza