A Hadtörténelmi Levéltár Képeskönyve

Előszó

A tisztelt Olvasó egy sajátságos könyvet tart a kezében. A könyv megszületésének a gondolata szorosan és közvetlenül összefügg a modern technikával nevezetesen a számítógéppel. Évekkel ezelőtt az intézmény különböző gyűjteményei anyagából válogatás kezdődött egy tervezett CD-hez, amely áttekintést adott volna a Hadtörténeti Intézet és Múzeum őrzésében lévő történelmi értékű gazdag gyűjteményekről Ekkor kerültek szkennerrel számítógépre a Hadtörténelmi Levéltár r különböző korokból származó iratai. És kiderült, hogy a szürkének, jellegtelennek hitt iratok élni kezdtek, szépek, színesek, érdekesek voltak Akkor kezdett megfogalmazódni bennem az ötlet: önálló könyv formájában kell megjelentetnünk legszebb, legérdekesebb iratainkat. És elkezdtem - majd elkezdtük - gyűjteni a kötet anyagát.
Képeskönyvnek neveztem el a készülő kötetet, és formálódtak a fejezetek, gyűltek a küllemükben szép és tartalmukban érdekes iratok Belekerültek természetesen kedvenceim is, hiszen a Hadtörténelmi Levéltárban eltöltött 34 évem alatt szerencsém volt alaposan áttekinteni gyűjteményeinket, és a Fondjegyzék című kötetünk készítése során az iratok többségét „személyesen" is megismertem. Munkatársaim készséges segítőim voltak a kötet munkálataiban, különösen Farkas Gyöngyi, aki a Levéltár 80. születésnapjára 1998 novemberében kamarakiállítást rendezett, amelynek rendezési elveiből sokat átvettünk a készülő kötetbe.
Amikor a zenészek önmaguk mulattatására ülnek össze játszani - örömzenének nevezik, ha a színész maga választotta darabban játszik -jutalomjátékról beszélnek. És amikor a levéltáros legkedvesebb iratait tárja az érdeklődők elé - azt minek lehet nevezni? Emlékkönyvnek?
A kiadásra előkészítés napjaiban napokig törtük a fejünket: mi legyen a „ rendes végleges címe a könyvnek, de semmi világrengető nem jutott eszünkbe, így maradtunk az eredeti - a mindig legjobb - ötletnél: KÉPESKÖNYV!
Az élet ajándéka, rendkívüli boldogság számomra, hogy idestova pályám vége felé lehetőségem van arra, hogy ezt a könyvet átadhatom Önnek, kedves Olvasó, és személyes hitvallásomként is leírhatom azt a mondatot, amelyet a Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok sorozatának elindításakor annak mottójául választottam:
MÚLT NÉLKÜL NINCS JÖVŐ!
Budapest, 2000. november Vissza