A tanácsköztársaság Zala megyében

Előszó

Átadjuk most az olvasóknak a Magyar Tanácsköztársaság dicsőséges történetének Zala megyei adalékait. A szerkesztő bizottság azzal a kegyelettel, tisztelettel és megbecsüléssel állította össze ezt a kötetet, mellyel valamennyien tartozunk a Tanácsköztársaság mártírjainak, köztünk élő veteránjainak, a 133 nap dicső, történelemalakító emlékének. Tisztelet és emlékezés, okulás és tanulság ez a kötet.
1919 folytatása és egyik legjelentősebb szakasza a magyar szabadságharcoknak. Nagy szabadságharcaink egyike sem tudta talpra állítani a népet. Most 133 napra a maga talpára állt a magyar munkás és paraszt, elindult a történelemben a maga útján. A 133 napos küzdelem dolgozó népünknek, a világnak bizonyította be azt, hogy egy népnek emberi élete, biztató jövője csak akkor lehet, ha a munkásosztály vezette nép kezében van a hatalom.
A Tanácsköztársaság gyorsan és egyszerűen oldott meg minden olyan kérdést, amellyel a polgári demokratikus kormány egész léte alatt nem tudott megbirkózni. A népsanyargató szolgabírák, főispánok, falusi jegyzők uralmának egyszeriben véget vetettek a proletárdiktatúra megyei és helyi direktóriumai, tanácsai. Sneff József, Brónyai Lajos, Bárány János, dr. Gábor Ernő és a direktóriumok többi zalai tagjának megyei harcai összeforrtak a Tanácsköztársaság népi történetével.
A gyárosok, bankárok, bánya-tulajdonosok, az egész szabotáló kapitalista rendszer börzézését egy csapásra szüntette meg a Tanácsköztársaság a szocializálással. Államosították az iskolákat, köztulajdonba vétettek a kultúra kincsei is. Bevezették a 8 órás munkanapot, a betegségi- és balesetbiztosítást, s a proletárdiktatúra legnehezebb napjaiban jutott idejük a kommunistáknak arra, hogy 10 és 10 ezer munkásgyereket vigyenek üdülni a Balatonra. Vissza