Magyar írás 1936. április

Előszó

Részlet a könyvből:

Paradoxonnak látszik és mégis igazság: igazán korszerű csak az lehet, aki végzetszerűen korszerűtlen. Mire egy gondolat, felismerés vagy szellemi áramlat általánosan elfogadottá les a társadalom életében - ez az igazság már igen sok tekintetben korszerütlenné is vált. Hiszen a változás mások által még észre nem vehető jelentkezését észrevenni, öntudatosítani, formálni, rendszerbe önteni - ez csak azok, akik az élet felismerhetetlen nyers erőit, a fejlődés vagy más ideál érdekében "munka alá veszik", hasznosítják, kiformálják, öntudatosítják és rendszerbe öntik s bár munkájuk a lét legrejtettebb s legmélyebb vonatkozásai mellett csak kezdetleges szárnypróbálgatásnak látszik, mégis az egyes változásoknak nevet ők adnak, s az ő tolluk, ecsetjük, vésőjük az a szerszám, amellyel egy uj igazságkört, vagyis egy uj világot lehet teremteni a semmiből: egy gondolatból, érzésből vagy szeszélyes hangulatból.
Ki gondolta volna a mult század végén, hogy a még szerzőjük által is korszerűtlennek bélyegzett elmélkedések már egy félévszázad multán annyira aktuálisak lesznek? Amikor a hetvenes években Nietzsche megirta "Unzeitgemässe Betrachtungen" c. munkáját biztosan maga sem számított arra, hogy fejtegetéseit majd komolyan veszik, sőt meg is akarják valósítani éppen azok a filiszterek, akiket ő annyira lenézett és szíve legmélyéből megvetett. Vissza