Előszó
A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Magyarország legrégebbi tanárképző intézménye. A Dél-Alföld kulturális centrumába, Szegedre 1928-ban Klebelsberg Kunó vallás és közoktatásügyi miniszter reformjainak köszönhetően került intézmény mai polgárai - hű örököseiként az itt képesítést nyert, szakmai-emberi tehetségükben kiteljesedett, felnőtté vált elődeinknek -, a magyar pedagógusgenerációk erkölcsi-etikai elveinek és hagyományainak követőiként az európai és a nemzeti kultúra átörökítése feladatának és felelősségének jelenkori követei. Klebelsberg öröksége az, hogy reformjainak eredményeként az egységes négy éves tanárképzést a gyakorlati képzés céljára szolgáló polgári iskolával összekötő kultúrpolitikai koncepció nemcsak Szeged jövőbeni diákváros jellegét határozta meg, hanem az ország számára - az 1918. évben főiskolai rangra emelt tanárképzéssel - a tudásközpontú fejlődés alapjainak lerakását is jelentette.
Ezen történelmi gyökereken túl főiskolai karunk képzési rendszerének közvetlen előzményei a szegedi Pedagógiai Főiskola képzési szerkezete, illetve az 1964-re kialakult négyéves, kétszakos tanárképzés, amely általánosságban ma is folyik a karon. Az intézménytörténet következő hangsúlyos állomásaként kell kiemelnünk az 1973-as évet, amikor főiskolánk, tisztelegve a városhoz ezer szállal kötődő költő-pedagógus emléke előtt, felvette a Juhász Gyula nevet.
Vissza 
