Struktúrák, Szervezetek, Stratégiák 1995/1-4.

Előszó

Folyóiratunk 1995/1-2. száma a szokásosnál több külföldi szerzőtől közöl cikket. Ennek oka az, hogy ennek a számnak a tartalmi vezérfonala kissé szokatlan: a kilencvenes évek közepi magyar gazdaságfejlődés fontosabb problémáit próbáljuk meg bemutatni külföldi szakértők szemével, és tőlük mutatunk be néhány megoldási javaslatot. A külföldi tanulmányok között van olyan is, amely egy új EU-tagország csatlakozás utáni első tapasztalatainak áttekintésével nyújthat segítséget a magyar csatlakozási stratégia kialakításához.
Első két tanulmányunk az európai integráció kibővülési tapasztalatait, illetve lehetőségeit elemzi. Michael Landesmann igényes elméleti háttérrel vizsgálja azt, hogy közép-, illetve kelet-európai országok integrációs folyamatának felgyorsításához milyen alapot nyújtanak a kelet-nyugati kereskedelem jelenlegi struktúrái. Az elemzés következtetéseit némi, de talán megengedhető leegyszerűsítéssel úgy lehet összefoglalni, hogy a visegrádi országok az EU-országokéhoz aránylag közelebb álló külkereskedelmi struktúrájuknak köszönhetően Kelet-Európán belül viszonylag számottevő „integrációs előnnyel" rendelkeznek. Ezt azonban nem szabad túlértékelni, hiszen éppen Landesmann elemzése mutat rá a kelet-európai országok gyors külkereskedelmi struktúraváltásának több szempontból is instabil jellegére.
Magyarország az európai alsó középmezőnyben, Svédország viszont az élbolyban küzd már évtizedek óta a gazdasági lemaradás állandó veszélyével. Ari Kokko a svéd EU-csatlakozás első hatásainak elemzésével tanulságos példával szolgál arra, hogy milyen dinamizáló hatásokra számíthat az integrációtól egy tartós növekedési válsággal küzdő új EU-tagállam. A tanulmány még legalább két ok miatt fontos lehet a magyar olvasónak: 1. a svéd EU-csatlakozás előtörténetéből kiderül, hogy bizonyos integráció előtti jogi-szabályozási keretek szűkebbek voltak, mint amilyeneket a tagsági viszony határoz meg; 2. a hatáselemzés módszertani tanulsága, hogy a strukturális, illetve a növekedési mutatók tartalma némileg megváltozhat, ha a gazdaság más növekedési környezetbe kerül. Örök szakmai vitatéma Magyarországon, hogy a gazdaság tényleges fejlettségi szintje, illetve átlagos versenyképessége valójában milyen az EU különböző országaihoz képest. Alain Henriot a nemzetközi versenyképesség-vizsgálat legkorszerűbb eszközeinek bemutatása után két hasonló méretű gazdasághoz, az új EU-tag Ausztriához, illetve az integráción belüli fejlettségi országrangsor végén álló Portugáliához viszonyítva elemzi a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességét. Az eredmények első látásra természetesen nem vigasztalóak. A francia szerző azonban azt is kimutatja, hogy Portugália és Magyarország közül egyes összehasonlítási szempontok szerint az elvesztegetett évek ellenére még mindig Magyarország áll jobban. Vissza