Művészettörténeti tanulmányok 1954-55

Előszó

Részlet a könyvből:
Trinitász-szimbólumok és ábrázolások a középkori Magyarország művészetében, eredetük, továbbélésük és népművészeti kapcsolataik

A Néprajzi Múzeum kerámia-gyűjteményének 1700-as évszámmal ellátott, ismeretlen lelőhelyű korsója figyelmet érdemlő alkotás. Öblös hasának habán-jellegű virágos díszítése között egy feltűnő motívum: levélkoszorúba foglalt három nyúl központosan elhelyezett ábrázolása ötlik a kutató szemébe. Különösségét még fokozza az, hogy a három nyúlnak összesen csak három füle van s mégis, önmagában mindegyik állat két füllel került ábrázolásra. De a korsó szokatlan, nagy rajzi szellemességgel megoldott díszítménye nem is áll egyedül XVIII. századi kerámia-művességünk emlékanyagában, mert szakasztott mása az egri Dobó Múzeumban őrzött, a korsóval nagyjából egykorú tálon viszontlátható. Önként adódik tehát a kérdés: vajon ez az ötletesen megoldott motívum valamelyik népi fazekasmesterek maga ötlötte játékos ornamentikai gondolata-e csupán, és ez alapon akár még e két kerámiai alkotás közötti közvetlen kapcsolat feltételezésére is feljogosítja a kutatót, avagy ez az ábrázolási mód összetettebb művészettörténeti problémákat rejt magában, amelyek mellett a műtörténeti tudomány nem mehet el minden további vizsgálódás nélkül? Vagy más szóval: e motívumazonosság XVII-XVIII. századi kerámiaművességünk helyi kérdése-e csupán, vagy e mögött távolabbi, átfogóbb jellegű művészettörténeti problémák megoldása várat még magára? Vissza