Munkácsy Mihály válogatott levelei

Előszó

A magyar művészettörténeti kutatás nem szűkölködik a 19-20. századi művészekre vonatkozó írásos dokumentumokkban. Barabás Miklóstól kezdve, egy sor művészünk önéletírásban hagyta ránk élete hiteles történetét, művészetéről, kortársairól való nézeteit. Az önéletrajzírók soraiban találkozunk Kovács Mihállyal, a szegény jobbágygyerekből lett ünnepelt történeti festővel, Róna József szobrásszal, akinek hatalmas önéletrajza szinte kimeríthetetlen tárháza újabb szobrászatunk történetének. Rendkívül fontos dokumentum Rippl-Rónai József írása, amely egyaránt kitűnik irodalmi szépségével és gazdag, átfogó anyagával. Nem kevésbbé jelentős Menyánszky naplója, Réti István Nagybányáról írott, mindeddig kiadatlan munkája, vagy Csók István önéletrajza. A szemtanú közvetlenségével és a tudós lelkiismeretével készült Lyka Károly "Magyar művészélet Münchenben" című Kossuth-díjas munkája. Számos művészünk önéletrajzi jellegű, de egyben fontos, elvi jelentőségű levelei ma már múzeumaink kincsei. Ezeket a leveleket részben feldolgozták, részben kiadásra várnak. Elég csak Markó Károly, Ferenczy István, Ligeti Antal, Székely Bertalan, Gyárfás Jenő, Hollósy Simon írásbeli hagyatékát felemlíteni, hogy egyszerre nyilvánvalóvá váljék, milyen hatalmas munka vár még művészettörténészeinkre. A ránkmaradt írásos dokumentumok közül is kimagaslik Munkácsy Mihály irodalmi hagyatéka, mellyel, épp úgy, mint más művészekével igen mostohán bánt a múltban a magyar művészettörténet.
A felszabadulás előtt inkább disszertációkban volt szokás foglalkozni egy-egy művész levelezésével. A fejlettebb műtörténész, a kor irányzatának megfelelően, alig érdeklődött a művész önvallomásai, nézetei iránt, hiszen a stíluskritika uralma, a tartalmi oldal mellőzése jellemezte ebben a korban a legtöbb művészeti monográfiát. Vissza