Farsangi falatok

Fülszöveg

A lakomázás, a dínom-dánom ideje a magyar ember számára a farsang. A sok eszem-iszom, lakodalom a sütés-főzés tudományának rendkívül gazdag hagyományait teremtette meg az elmúlt évszázadokban - máig "divatos" farsangi ételekkel. Ha azt halljuk: farsang, azonnal a fánkra gondolunk. Meg füstölt húsokkal készített jobbnál-jobb ételekre: csipetkés, kolbászos, tejfölös bablevesre; csülökkel főtt lencsefőzelékre; sárgaborsóra oldalassal; káposztákra... S persze tyúkpecsenyére, libamellre, fácánsültre. Finom tésztákra, dióval töltött aszaltszilva csemegére. No meg jóféle itókákra, ürmösborra, mézes csipkére.
Hogy miért? Nemigen tudjuk rá a választ. Annyit legfeljebb, hogy ezek a régi magyar farsangi étkek, ezt illik enni. Főzzük, sütjük, fogyasztjuk hát. Hogy jól csináljuk-e? - Nos, aki belelapoz ebbe a könyvecskébe megtudhatja. A "farsangfarkán", a leginkább falatozós-iszogatós farsangvégi napokon hagyományos ételek, italok legjellemzőbb írásait gyűjtöttük ebbe a következő oldalakra, s kínálunk belőlük az olvasónak valóságos lakomát. Sajtfánkkal, vadhúslevessel, babpörkölttel, székelykáposztával, serpenyős libacombbal, natúr kacsasülttel, gesztenyés fácánnal, babéros nyúllal, céklamártással, pampuskával, herőcével, cicegével...
S egy plusz "recept"-tel, mely azt írja le, miért éppen ezek a hagyományos farsangi ételeink, hogy miért is volt a vízkereszttől hamvazószerdáig terjedő idő a télkergető, tavaszhívogató, párválasztó népi mulatozás ideje, és miben is állt valójában a lakomázás, a vigadozás. A fánknak mi köze van a bő terméshez, a disznóhízáshoz, a háztetőhöz és a mágiához; miért kell tormával bekenni ilyenkor a ház négy sarkát; miért ajánlatos húshagyókedden kolbászt enni...
Mindettől különleges ez a "farsangi falat"-ként kínált kis könyv. Vissza