Előszó
FÖLAJÁNLÁS.
Közelgtek újra, ingó tünemények,
Kiket korán derengve láthaték,
Vajon ez egyszer tán leköthetnélek,
A régi ábránd most is vonz-e még?
Tódúltok? Jó! Ám jertek, pára-lények,...
Tovább
Előszó
FÖLAJÁNLÁS.
Közelgtek újra, ingó tünemények,
Kiket korán derengve láthaték,
Vajon ez egyszer tán leköthetnélek,
A régi ábránd most is vonz-e még?
Tódúltok? Jó! Ám jertek, pára-lények,
A mint kikölt a ködös sűrűség.
Szivembe csap, mint ifjúkor varázsa,
Lélekjárástok bűvös szélcsapása.
Ti véletek sok víg nap tarka képe,
Sok drága árnyék jő s mulat velem.
Fölzeng, mint elhalt monda töredéke,
Első barátság, első szerelem.
Felsajg a bú. A panasz visszatérve
Végigfut e tekergő életen
S idézi mind, a kik korán elhalva
A lét javával, hajh, meg lőnek csalva.
Vissza