A Kölcsey Ferenc Gimnázium Évkönyve a 2001-2002-es tanévről

Előszó

Intézményünk fennállásának 104. évében az elmúlt időszakban hagyományosan induló osztálytípusok mellett az egyik kilencedikes csoport az olasz nyelv emelt szintű tanulmányozásába fogott. Az is figyelemre érdemes, hogy ebben a tanévben indítottunk tizenötödik alkalommal magyar-francia két tanítási nyelvű osztályokat. S hogy továbbra is jelentős kezdetről szóljunk: a minőségbiztosítás jegyében partneri igény- és elégedettségméréseket végeztünk, majd a problémakatalógusok alapján célkitűzéseket fogalmaztunk meg az iskolai élet több területére vonatkozóan. Ennek a munkának a dokumentálását évkönyvünk épp csak fölvillantja lapjain, az egyik részterületre azonban ez a bevezető is kitér. A nevelőtestület az intézményt gyermekközpontú iskolaként határozta meg. A tanulói kérdőívekben megjelenő válaszok ezt a megállapítást nem igazolták. Ez a tény először is nyilvánvalóvá teszi a fogalomértelmezések eltérő voltát, másodszor felveti az önismeret pontatlanságainak kérdését. Gyermekközpontúak vagyunk-e tehát? Miben azok, miben nem? Egyáltalán: mit is jelent ez a fogalom itt, a mi kis világunkban? íme egy élmény, egy példa. Május 24-én, színjátszósaink Alapítványi estjén a végzős szakkörösöknek arról kellett vallaniuk, mit kaptak az elmúlt években az iskolától. A válaszok egyre határozottabban a színjátszó kör foglalkozásaira koncentrálódtak. A gyerekek a szeretetet, a hazatalálást, az otthonosságot, a családhoz tartozást élték át. Egyikük azt is mondta: miközben rengeteg értékes emberi kapcsolatra talált, s föloldódott a közösség családias létezésében, azért azt is érezte, ahogyan „árad" felé a tudás. Talán így is van ez, itt, nálunk: nem tömjük diákjainkba, nem verjük a fejükbe a tudományokat. Árasztjuk azokat. Nota bene: a tanárnyelvújítási szó, a tanítás és az árasztó szavakból alkották. Vissza