Fecskefészek/Csillagszóró

Előszó

E verseskötet Beköszöntőjében Érd szülöttét, Dr. Jáki Ferencet szeretném bemutatni, aki 1919. november 16-án, Érd-Ófaluban látta meg a napvilágot. A tehenes-gulyás Jovicza Ferenc és a volt pesti cselédlány, Hajduk Mária az ötödik gyermeket is örömmel fogadta, az apa különösen, mert fiú lett és az ő nevét kapta. A szorgalmas, tehetséges fiúnak úgy sikerült bejutnia a székesfehérvári ciszterci gimnáziumba, hogy hét fehérvári jómódú család fogadta asztalához "vándorkosztosnak". Osztályfőnöke és hittanára hatására megtetszett neki a szerzetestanári pálya, ezért érettségije után felvételt nyert a tanítórend zirci noviciátusába.
1944-ben pappá szentelték, újmiséjét Érd-Ófaluban mutatta be. Egyetemi tanulmányait Pesten végezte, ahonnan 1944 őszén hazajött. Az ostrom alatt óvóhelyeken misézett s a keresztesnővérek főnöknőjével együtt sorra járta az aknaszilánkoktól sebesült betegeket. A lelki vigasz mellett kötszerrel, gyógyszerrel látták el őket. 1945 januárjában ő is ott állt az összedobolt férfiak között a vásártéren, az első sorban. Télikabátja alól kilátszott fekete papi ruhája, ezt észrevette egy szovjet kiskatona, és kiszólította a sorból: "Pap vagy?" - "Igen!" - "Akkor menj haza imádkozni!" Így kerülte el a "jóvátételi hadifogságot". - 1947-48-ban a ciszterciek budai Szent Imre Gimnáziumában tanít /ma József Attila Gimnázium/, 1948-ban államosítják az egyházi iskolákat, 1950-ben megtiltják a Rend tevékenységét. Jáki Ferenc ekkor Baján káplánkodik, innen internálják Kunszentmártonba. Szabadulása után folyamszabályozó munkás lett Baján, bőrgyári, edénygyári dolgozó Újpesten, vasúti pályamunkás Tatabányán, majd Pesten a Keleti pályaudvaron. Itt kiderül, hogy nemcsak "négy polgárija" van, ezért mennie kell. 1953 őszén tanításra jelentkezik a Főváros VI. kerületében. Próbaidőre felveszik, és 1954 januárjában már ki is nevezik a Szinyei Merse Pál Általános Iskolába, amely később 12 évfolyamossá alakult át, és az Országos Pedagógiai Intézet kísérleti iskolája lett.
1956. Október 30-án a tantestület megválasztotta igazgatónak, ő azonban csak úgy fogadta el, hogy együtt vezette az iskolát a volt igazgatóval. 1957-ben az igazgatóhelyettes és a párttitkár határozottan kiállt mellette, bizonyára ezért kerülhette el a kistarcsai internálást. Vissza