A játékos

Előszó

Részlet:

Végre kétheti távollét után visszatértem. A mieink már három napja, hogy Roulettenburgban vannak.
Azt hittem, hogy Isten tudja, mennyire várnak engemet, - de csalódtam. A tábornok rendkívüli függetlenséget árult el, velem egész magas lóhátról beszélt s a nővéréhez utasított. Világos volt előttem, hogy valahol pénzmagra tettek szert. Sőt még azt is éreztem, mintha a tábornok némi lelkiismeret-furdalást érzett volna, mikor meglátott. Filippovna Mária szokatlanul szorgalmasan tett-vett, s velem csak félvállról beszélt, hanem a pénzt átvette, megolvasta és kihallgatta egész jelentésemet.
Ebédre várták Mezenczovot, egy franciát és valami angolt; természetes, van már pénz, tehát rögtön traktát kell adni. Ez egészen moszkvai szokás.
Alekszandrovna Polina, amint meglátott, azt kérdezte:
- Hol késett olyan sokáig?
De be sem várva az én feleletemet, valahová eltűnt. Természetes, hogy ezt kiszámítással cselekedte. Hanem utóvégre is szóba kell neki velem állani. Nagyon sok a megbeszélni való.
Nekem a hotelnek a negyedik emeletén mutattak ki egy szobácskát. Itt mindenki tudja, hogy én a tábornok kíséretéhez tartozom. Mindenből meglátszik, hogy sikerült már nekik magukat megismertetni. A tábornokot itt mindenki dúsgazdag orosz főúrnak tartja. A tábornok még ebéd előtt különféle megbízásokkal látott el engem, a többi közt átadott nekem két darab ezerfrankost, hogy váltsam fel. Fel is váltottam a hotel irodájában. Most már milliomosoknak fognak bennünket tartani legalább egy hétig. Vissza