Egy lélegzetre

Előszó

Amikor ennek a könyvnek a magyar kiadása napvilágot lát, Csehszlovákia már eltűnik Európa térképéről. Az állam megszűnésének szimbóluma valószínűleg Václav Havel pártok felett álló intellektualizmusa, Václav Klaus hűvös gazdasági pragmatizmusa és Vladimír Meciar bolsevik fanatizmusa lesz. De nemcsak ez - a felbomlást legalább ennyire szimbolizálja majd 1989 novembere főszereplőinek amatőrizmusa és naivitása. Tehát az enyém is.
Semmit sem változtat ezen az a tény, hogy csak mára világosodhatott meg előttem mindaz, amit akkoriban még csak nem is sejtettem. Ma már tudom, hogy a kommunista hatalom fél évszázada után rendezett első szabad választások győztesének - amely mozgalom akkor a Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevet kapta - szétverésében jelentős szerepet játszottak az elmúlt rendszer haszonélvezői; a kommunista titkosrendőrséggel együttműködő emberek, és sok egyszerű szélhámos is. Több-kevesebb bizonyossággal azt is tudom már, hogy ama nevezetes tévébeszéd szövegét, amellyel Milan Knazko elindította a mozgalom osztódását, és amely egy hivatásos dezinformátornak is becsületére válna, nem az újságíró Igor Cibula, hanem a mozgalom egyik alapítója, Ján Budaj írta. És tudom immár, hogy a belügyminiszteri poszt betöltésére a reformkommunisták készítették fel Vladimír Meciart. Sőt, úgy tűnik, hogy a hatalmi funkciókba sorra térnek vissza azok az emberek, akik már 1990 januárjában aktívan részt vettek a társadalmi változásokat kívánók lejáratására szervezett kampányban, amelynek előkészítése többek között a Politikai Főiskolán, vagy Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottságában zajlott. Vissza