Fegyver alatt

Előszó

Én ezen könyvecskét csak a magam számára írtam, nem pedig hogy talán azzal magamat mások előtt vitassam; sőt senkinek még olvasni sem adhatom, mivel az abban lévő dolgok csak éngemet illetnek: de megeshetik mégis, hogy az történetből - vagy halálom után - idegeneknek is a kezébe jut, melyre nézve kérem, akárkinek e könyvecském a kezébe akadna, ne felejtse el, hogy aztat csak a magam számomra írogattam, s nehogy azt képzelje, hogy valami munkát akartam az által kiadni.
Ez nem egyéb, hanem csak egy közönséges napló, mindennapi jegyzőkönyv (Tagebuch), melyben nevezetes dolgok is jönnek ugyan elő, de annak nagyobb része mind csak csekélységből áll s célja nem más, hanem hogy éngemet, mint utazott és sokhelyett megfordult s különbféle vitákon általment halandót, az elmúltakra emlékeztessen, s ha valami nem jutna eszembe, olykor-olykor belétekintgethessek.
Én magam tapasztalásából azt állítom, hogy egy ilyen napi könyv katonának, utazóknak etcetera elmúlhatatlan szükséges, mivel gyakran hasznát vettem én annak; sőt az úgynevezett emlékkönyv is (Stammbuch) nagyon jó, én eléggé bánom, hogy nem tartottam azt is magamnak, sokszor kárát is vallottam, mennyi száz meg száz jó ember esmerőseimnek lenne mostan mind a két nemből neve s emléke a kezemben, mely még elevenebben visszaemlékeztetne az elmúltakra s kiváltképpen a boldog óráimra. Vissza