Fehér éjszakák/A nagybácsi álma

Előszó

Részlet a könyvből:

Az ifjú Dosztojevszkij.

Négy novellát tartalmaz ez a kötet, mind a négy a negyvenes években keletkezett, a nagy sikert aratott „Szegény emberek'' megjelenése után, közvetlenül a Petrasevszkij-féle összeesküvés előtt. Húsz egynéhány éves volt ekkor Dosztojevszkij, aki nem sokkal előbb lépett ki a katonai szolgálatból, hogy életét teljesen az irodalomnak szentelhesse.
Az ifjú Dosztojevszkij! Pétervárott sétál a Néva partján és énekel a boldogságtól, mert tele van a szive örömmel és szeretettel (mint ahogy minden ember énekel, ha boldog, irja a „Fehér éjszakák"-ban), ha odalépnél és azt mondanád neki:
- Egy szegény diáknak meg kell ölnie egy öregasszonyt, hogy jót cselekedhessen!
vagy:
- Egy szent sztarecnek le kell borulnia egy apagyilkos előtt, mert ilyen ez a társadalom, ez a világ, amelyben élünk
- reádnézne és nem értene, vagy mosolyogna és tovább menne. Köröskörül nagy és sötét tragédiák játszódnak le, szentek és gonosztevők élnek közöttünk, és ő fiatal, jókedvű, erős - és énekel. Még nem gondol Raszkolnyikovra és a Karamazov-fivérekre és még kevésbbé arra, hogy nemsokára a vesztőhelyre jut, ahonnan csak Isten csodája menti meg. Valóban különös, mintha csak hivatása lett volna a cári Oroszországnak, hogy a lángszavú prófétákat, akik egy apostol igéivel hirdetik az új világ eljövetelét, elsöpörje a reakció útjából. Vissza