Fehérvonat

Előszó

Vannak írások amelyek megjelenésük percében hírnevet biztosítanak írójuknak, mivelhogy teljesen kielégítik azokat az igényeket, amelyeket a társadalmi hatások formálnak ki az olvasóban. Ilyen mű V. Panov a regényterjedelmű elbeszélése is, amelynek fordítása „Fehérvonat" címmel kerül most a magyar közönséghez. Mikor ennek a történetnek nyolcvan oldalt kitevő első része ez év januárjában megjelent a moszkvai „Znamja" (Zászló) című irodalmi folyóirat hasábjain, az addig ismeretlen írónő egyszeriben p az irodalmi érdeklődés központjába került. írók vitáztak róla, olvasók lelkesedtek érte, holott akkor még nem is ismerték az egészet. Azonnal nyilvánvaló volt, hogy itt a maga nemében rendkívüli teljesítményről van szó. Válóban: Panova elbeszélése sajátos remekműve az egyre növekedő lendületű szovjet irodalomnak. Szinte klasszikus mintaképe a realista stílusnak. Meséje, szerkezete egységbe fogott és áttekinthető. Egy meghatározott kis kört szemlél - egy katonai kórházvonat alkalmi együttesét - és e kis világ tényein keresztül a széles-társadalom tényeit, összefüggéseit és törekvéseit ábrázolja. A háborús epizódon keresztül nemcsak a háborút érzékelteti, hanem a háborúelőtti esztendőket is, sőt a háborúra elkövetkezendő békés világ lehetőségeit is. Teszi pedig ezt a legtárgyilagosabb és legközvetlenebb hangon. Panova stílusa úgyszólván jelzőtlen írásmodor: a színeket az elbeszélt tények és nem az elbeszélésmód sajátosságai adják.
Az a világ pedig, amelyet a "Fehérvonat" utasainak története tolmácsol a mi számunkra, olyan közösség világ, amelyben alapvető emberi erények és követelmények valósultak meg. Ebben a reális történetben még a személyszerint ellenszenves ember is természetszerűleg szociális lény, mivelhogy ezt a beállítottságot szükségszerűen kifejlesztették a társadalmi körülmények. Azt mondhatnók, hogy Panova világában nem erény erényesnek lenni: hazaszeretet, áldozatkészség, önfeláldozás mind magától értetődő magatartás, ezek már nem is problémái a regénynek. Másról szól ez a könyv: egy jó úton haladó társadalom apró gondjairól, köznapi szomorúságairól és köznapi derűjéről. A történelem roppant küzdelmének hátterében e kis szomorúságok és apró vidámságok összhangja jelenti azt a sajátosságot, amely a maga nemében időtálló műremekké avatja V. Panova gyors hírnevet szerzett elbeszélését. Vissza