Rozsdatemető

Előszó

Részlet a könyvből:
"A rozsdatemető kőfallal zárt udvar a raktárépület mögött. Iparvágány felezi, két oldalán rendetlen összevisszaságban, egymás hegyén-hátán kiselejtezett gépek, behemót kazánok, felismerhetetlen szörnyszülöttek nyomódnak mélyen a fekete salakba, mázsás, penészgombás karokkal mutatnak az égre, várják a tűzhalált. Az udvar végén rácsos, magasra épített vaskapu engedi a sínpárt a macskaköves utcára.
1962 tavaszán ifjabb Hábetler János megölt egy segédmunkást a rozsdatemetőben.
A rendőrségi emberek lefényképezték az áldozatot, jegyzőkönyvet írtak, kihallgattak több munkást, Klein Bélát, a raktár vezetőjét, de szemtanút nem találtak. Láttam, amikor a megbilincselt kezű esztergályost elvezették, az autóba tuszkolták. Lábát megfeszítve, felsőtestével viaskodott, sárgás szeme ide-oda ugrált, fogát csikorgatta. Majd elvitték az áldozatot. Míg a szürke gépkocsi végighaladt az udvaron, elcsöndesült a zsivaj. Akkor a tisztviselők eltűntek az emeleti ablakokból, a munkások behúzódtak a műhelyekbe, fecsegtek, vitatták a szenzációt, de senki nem tudta a tragikus esemény okát." Vissza

Fülszöveg

Az egyik budapesti ipari nagyüzem ócskavas telepén, a "rozsdatemetőben", ifjabb Hábetler János esztergályos megöl egy segédmunkást, aki történetesen a sógora volt. Hábetlert letartóztatják, a tragikus eseménynek nincs szemtanúja, a tettes pedig nem vall. Az író felteszi a kérdést: gyilkos-e ifjabb Hábetler? Nem, nem tartják gyilkosnak, munkatársai, ismerősei, de miért követte el a bűncselekményt? Az író vállalkozik a nyomozásra, felkutatja a Hábetler-család történetét - amely az első világháború idején kezdődik, s ezzel megadja a választ a végső "miért"-re.
Súlyos, kegyetlen, de mélységesen igaz mondanivalót fejez ki Fejes Endre új regényében. Azt, hogy milyen óriási veszélyeket rejt magában új társadalmunk megváltozott körülményei között is a régiből ittmaradt és továbbélő kispolgári gondolkodás, a nosztalgia a csak külsőségekben megnyilvánuló "jobb", vagyis polgári életforma iránt. Kitűnően ábrázolt alakokkal, mindvégig hideg, tárgyilagos hangon tárja fel a kispolgári életszemlélet fekélyeit, pszichológiai biztonsággal bontja ki szereplőinek belső, gondolati és érzelmi világát, hogy aztán a végső konfliktussal ítéletet mondjon, s egyben figyelmeztessen is. Ítélete és figyelmeztetése világos, egyértelmű: a megváltozott, új társadalom nem csak anyagi körülményeket, hanem új gondolkodást, új erkölcsi-etikai bázist követel. Ennek figyelmen kívül hagyása vagy meg nem értése pedig óriási buktatókhoz, emberi tragédiákhoz vezet.
A kitűnő novellistaként megismert Fejes Endre első regénye mai irodalmunk jelentős alkotásaként az író pályájának kiemelkedő állomását jelzi. Vissza