Fejezetek a felnőttkori ortopédia gyakorlatából

Előszó

A könyv a felnőttkori ortopédia néhány gyakorlati kérdésével foglalkozik. A cél, hogy a fiatalabb vagy idősebb ortopéd szakorvosok, a társszakmák művelői a diagnosztikától az utókezelésig terjedő segítséget kapjanak munkájukhoz. A szerzők megpróbálják olyan "mesterségbeli fogásokra" felhívni a figyelmet, amelyek a napi gyakorlatban hasznosíthatók. Nem célunk az ortopédia egészének bemutatása. Célunk, hogy olyan diagnosztikai, terápiás és differenciáldiagnosztikus problémákat ismertessünk, amelyek csak részben szerepeltek eddig a magyar irodalomban, és olyan kérdésekről is tárgyaljunk, amelyek eddig alig voltak fellelhetők. Nem akarom azt a kifejezést használni, hogy hézagpótló könyvet írtunk. Olyan könyvet akartunk írni, amely valóban gyakorlati kérdéseket ölel fel, úgy, ahogy eddig alig volt rá példa a szakirodalomban. A szakvizsgaelőkészítő és szakorvosoknak szóló tanfolyamaink hallgatósága évek óta igényli a tanfolyam anyagának jegyzetformában történő megjelentetését. Erre eddig nem kerülhetett sor. E könyv ezt az igényt kielégítő, bővített terjedelmű kiadvány. Már említettem az előző sorokban, de szeretném ismét hangsúlyozni, hogy azt szeretnénk, hogy a sorok között kiolvasható legyen az, hogy milyen szakmai és technikai igényeket támaszt egy-egy kórfolyamat ortopédiai kezelése. Sajnos sem az orvosi tudás, sem a munkakörülmények, sem a lehetőségek nem egyformák az országban, így kinek-kinek saját joga annak a megítélése, hogy mire vállalkozhat.
Az újabb könyvek iránti elvárás az"up-to-date" tartalommal való megjelenés. Ebben a vonatkozásban csak részben teszünk eleget az elvárásoknak, hiszen körülményeink elmaradnak a fejlett nyugati országokétól. Nem látjuk értelmét, hogy olyan dolgokról írjunk, amik jelenleg elérhetetlenek. De igenis igyekszünk eleget tenni hazai viszonyaink "up-to-date" lehetőségeinek, a közeljövő követelményeinek, ami talán több hasznot fog jelenteni az olvasónak. Biztos vagyok benne, hogy kezelési eredményeink, rosszabb technikai felszereltségünk ellenére, megfelelnek az elvárható követelményeknek. Meggyőződésem, hogy a magyar orvosok tudása, szakismerete nem marad el nyugati kollégáikétól, sőt sok vonatkozásban felülmúlja azt. Abban mindenképpen, hogy a hiányos eszköztárat, a rosszabb munkakörülményeket, a hiányzó megbecsülést szellemi értékével pótolja. A pontosság, a helyzetfelismerés, a cselekvőképesség, a "szakma" iránti elkötelezettség mind olyan erények, amelyek sok eszközbeli és szervezési hiányt pótolnak. Vissza