Fejezetek az elméleti magfizika köréből

Előszó

Az elméleti fizika hazai művelői nyilván nagy örömmel veszik kézbe e könyvet: az első magyar nyelvű művet az elméleti atommagfizika köréből. Két tényező fokozhatja az olvasó örömét. Az egyik, hogy a könyv szerzői ismert és elismert tudósai, művelői szakmájuknak, nevük önmagában garancia a könyv színvonalát illetően. A másik, hogy a fizikának ez a legmodernebb, elvi és gyakorlati jelentőségét tekintve ma talán legfontosabb ága hazánkban még eléggé hátramaradott állapotban, fejlődésének legelején van, s a munkának e területen való továbbhaladását segítheti és gyorsíthatja e könyv megjelenése. Elsősorban azért, mert a szerzők a kiválasztott témaköröket részletesen és alaposan ismertetik, a figyelmes és elmélyülésre kész olvasó az általános elvektől a részletproblémákig követheti a tárgyalt anyagot. Különösen örülhetünk annak, hogy alaposabban megismerhetjük a szovjet fizikusoknak e téren végzett nagy jelentőségű újabb vizsgálatait, melyek egy része különböző okok miatt hazánkban még ismeretlen. A régebbi eredmények - gondolunk itt Ivanenko, Tamm és mások vizsgálataira - nem kerültek a könyvbe, hiszen ezek ma már a magfizika általánosan ismert alapjaihoz tartoznak.
A szerzők célja a könyv tartalomjegyzékéből és az eredeti kiadások előszavaiból kitűnik. A magfizikának néhány alapos megfontolással kiválasztott fejezetét kívánják részletekbe menően és a választott témakörökön belül teljességre törekedve bemutatni. A könyv tehát nem átfogó magfizikai monográfia vagy tankönyv, a magfizikának több fontos fejezete hiányzik belőle. Azok a részek azonban, melyeket tartalmaz, a magfizika nagy fontosságú és tipikus része.
Erénye a könyvnek tiszta tárgyalásmódja. Ez a magfizikában különösen fontos követelmény. Szemben az elméleti fizika sok ágával, a magfizika még igen távol áll attól, hogy egy - legalább is alapelveiben - lezárt tudományágnak tudjuk tekinteni. E disciplinának még nagyrészt tisztázatlanok az alapelvei és ebből következően módszerei is. A magfizika legtöbbször a probléma jellegéhez simuló ad hoc módszerekkel dolgozik. Míg például a nukleonok elemi kölcsönhatásának vizsgálatakor a kvantummechanika, a maghasadás vizsgálatakor a klasszikus hidrodinamika módszereit használjuk. Világos, hogy ilyen körülmények között a nem kellő elővigyázat akár az alapfeltevésekben, akár a kvantitatív következtetésben egészen torz eredményekhez vezethet. Ahijezer és Pomerancsuk könyvének egyik legfőbb értéke, hogy minden esetben világosan kimondják a feltevések, illetve következményeiknek érvényességi határát, rámutatnak a használt módszer korlátaira és rendszerint bemutatják e korlátok pontos meghatározásának lehetőségeit is.
Ami a fejezetek kiválasztását illeti, ez sok elővigyázatot és körültekintést igényelt. A magfizika igen gyors fejlődése mellett u. i. könnyen előfordulhat (amint erre több példa ismeretes), hogy egy könyv úgyszólván megjelenésekor már elavult. Ahijezer és Pomerancsuk könyve nem jut e sorsra és ez elsősorban annak köszönhető, hogy a felvett fejezetek a magfizika már kipróbált és bevált eredményeit tartalmazzák. Természetes azonban, hogy bizonyos kérdésekről azért ma már többet tudunk, mint amennyi a könyvben helyet kap. Vonatkozik ez elsősorban a proton-neutron, proton-proton kölcsönhatások kérdésére, valamint a magreakciók általános elméletének egyes újabb eredményeire. Az olvasónak azonban nem fog nehézséget okozni, hogy e könyv anyagának ismeretében az eredeti irodalomból tájékozódjon a legújabb eredményekről.
A két neuklon kölcsönhatásának elméletével foglalkozó fejezetről érdemes azt is megemlíteni, hogy a legújabb haladás kísérleti és elméleti vonalon egyaránt nagy. Az újabb tapasztalatok elsősorban a nagy energiájú szóráskísérleteknek, az elméleti haladás pedig a szóráselmélet azon fejlődésének köszönhető, melyet még 1944-ben indított meg Landau és Szmorogyinszkij, majd később Schwinger, Bethe és mások fejlesztettek tovább. Nagyon örvendetes, hogy Ahijezer és Pomerancsuk könyve részletesen tárgyalja a szórás elméletének ezt az újabb fejlődését és így az olvasónak lehetősége nyílik a folytonos állapotok perturbációszámítása újabb, tankönyvekben még nem igen található fejlődését is magáévá tenni.
A neutronfizikáról szóló szép fejezetek a kísérleti fizikusok számára is sok érdekeset mondanak. Vissza