Fejlődéspszichológia szöveggyűjtemény I-II.

Előszó

A fejlődéspszichológia az utóbbi két-két és fél évtized folyamán olyan nagy horderejű változások színtere volt, amelyek a tudományág arculatát szinte teljes egészében átformálták. Szöveggyűjteményünk - természetesen a teljességre való törekvés legcsekélyebb igénye nélkül - ezt az átalakulást próbálja meg érzékeltetni, melynek néhány összetevőjére talán érdemes elöljáróban felhívni a figyelmet.
századunk második harmadában a behaviorizmus térhódítása nyomán a fejlődéssel foglalkozó tudományág is alapvetően jelenség-orientálttá vált, a pszichometria előretörése pedig ezen a területe is a normatív szemlélet erősödését eredményezte. E két hatás következményeire megerősítésként hatott, hogy úgy tűnt, az eképpen alakuló fejlődéspszichológia meg tud felelni a gyakorlat vele szemben támasztott igényeinek. Idő közben azonban egyre több kutató kezdte elégtelennek érezni az egyrészt normatív életkori adatokon alapuló, alapvetően mennyiségi változásokkal jellemzett, másrészt az előrehaladást zömmel kondicionálásra visszavezető, leegyszerűsített fejlődésképet. Egyre növekedett az igény a fejlődés mibenlétének, mozgatóinak, mechanizmusainak megértése iránt. a fejlődéspszichológia nagy teoretikusai természetesen soha nem azonosultak a leegyszerűsítésekkel - ilyenek pedig már a század első felében is munkálkodtak tudományterületünkön. A svájci Jean Piaget, a szovjet L. Sz. Vigotszkij és a francia svájci Henry Wallon -, hogy csak a nálunk legismertebb hármat említsem a fejlődéspszichológia ma már klasszikusnak elismert nagy alakjai közül - kiemelkedő jelentősége éppen abból fakad, hogy életművük a fejlődés mechanizmusainak feltárását szolgálta, és a jelenségek magyarázatára kidolgozott elméleteik a tudományág történetében újszerű, önálló, iskolateremtő koncepcióknak bizonyultak. Vissza