Isten veled, atomkor! (dedikált példány)

Fülszöveg

Kezdjük talán a regény főhősével, Kabócza Lajossal. Ki is ő tulajdonképpen?
"...az a fajta kistisztviselő... aki néhány évtizede ihlette meg először az írókat, amikor már ráuntak a mesebeli hősökre" - mondja egy helyen az író. Kabócza korunk jellegzetes kisembere, szelíd, lelkiismeretes, irtózik az erőszaktól, s szerény álmai is teljesületlenek maradnak. Úgy áll a világgal szemben, mint egy védtelen kis bogárka. Ő az, aki állandóan ügyetlenül közlekedik, felírja a rendőr, leszidja a sofőr, őt lökik félre az autóbusz- és villamosmegállóknál; munkahelyén felettesei megalázzák, szerelmese is elhagyja. Mindezeken túl pedig fél az atomháború szörnyű kilátásától.
Nem csodálható tehát, ha ez a mindenből kiábrándult, mindenben csalódott ember drámai elhatározással búcsút mond az atomkorszaknak, olyan módon, ami őt magát is meglepi. De még meglepőbb számára az a felfedezés, hogy a legképtelenebb körülmények között is megőrzi eredeti kabóczai tudatát, s nincs az a nagy jelentőségű és bonyolult történelmi helyzet, amelyet ne mint a XX. század Kabócza Lajosa élne át. Ez sok nehézséget hoz ugyan neki elképesztő kalandjai során, viszont hozzásegíti a helyes magatartás kialakításához. A nagy fontosságú felfedezés egy kissé későn (vagy korán?) következik be, de Kabócza nem türelmetlen. "Néhány milliárd év nem a világ! Ezt már féllábon is kibírja!"
Feleki László új regényét legtalálóbban fantasztikus szatírának nevezhetjük; témája mai, de egyúttal tegnapi és tegnapelőtti is történelmi és történelem előtti, szereplői élők, holtak és képzeltek. Stílusa, amellett hogy értekező és tudományos - Feleki sajátos filozófikus írói alkata itt is erőteljesen megnyilatkozik -, rendkívül érzékletes. Az írótól távol áll, hogy regényében humorosan ábrázolja az életet, viszont felfedezi az életben azt a humort, amely elsősorban az ellentétekben nyer kifejezést, s az élet jelentős kérdéseire igyekszik választ találni Szókratész és mások segítségével. Vissza