1.034.226
kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
Napoleon 1-3.
"A csodálatos kaland"
| Kiadó: | Magvető Könyvkiadó |
|---|---|
| Kiadás helye: | Budapest |
| Kiadás éve: | |
| Kötés típusa: | Vászon |
| Oldalszám: | 2.145 oldal |
| Sorozatcím: | |
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 20 cm x 14 cm |
| ISBN: | 963-270-209-3 |
Értesítőt kérek a kiadóról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
Tartalom
| Első kötet | |
| Előszó, amelyből kiderül, hogy mekkora fába vágta fejszéjét a szerző, aki viszont csak annyit ígér, hogy elmeséli Napoleon történetét, majd véleményt mond róla | 7 |
| A tábornok | |
| Az 1.fejezetben Napoleon eseménydús gyermekkoráról szól, amely méltó a korzikai történelemhez. Külön figyelemre méltó hogy a franciagyűlölő kis korzikai vadóc hogyan került be egy francia nemesi katonaiskolába, s mennyi baja volt az utálatos francia könykökkel | 17 |
| A 2.fejezetben Napoleon már Párizsban folytatja tanulmányait, s szorgalma jutalmául tüzértiszt lesz belőle. Csapnivaló novellákat és történelmi munkákat ír, de irodalmi tehetségtelenségét éppen úgy nem ismeri fel, mint a nagy francia forradalom jelentőségét. | 39 |
| A 3.fejezetben az elegáns tüzértiszt Párizs és Ajaccio között ingadozik, Franciaországban konzervatív, szülőföldjén forradalmár. Amihez nyúl, baj lesz belőle, mint azt a "véres húsvét" is példázza. Önhibáján kívül vereséget szenved Santa Maddalena előtt - francia szolgálatban! Korzika Paoli mellé áll, és kiveti magából az "áruló" Buonaparte családot. Toulonba érkeznek a száműzöttek | 54 |
| A 4.fejezetnek jut az első igazi napoleoni divat: ő vezeti győzelemre a köztársasági csapatokat a királypárti megszállás alatt lévő Toulon ellen. Angol szurony ejti rajta az első sebet. Tábornok lesz, majd - Thermidor után - "áruló". Megismerkedünk Desirée-vel, Napoleon jövendő - sógornőjével... Hősünk (valóban az!) hol tábornok, hol kegyvesztett, s éppen Párizsban cselleng amikor a konventet halálos veszedelem fenyegeti | 89 |
| Az 5.fejezetben a híres forradalmi naptár egyik napja kerül be a világtörténelemben: Vendémiaire 13-án (október 5-én, 1795-ben), "a monumetális arcú kis emberke" megmenti a forradalmat, majd feleségül veszi szeretőjét, Jozefint, a mézeshetek helyett (melyek már előzőleg lezajlottak) az itáliai hadszíntérre indul mint főparancsnok | 125 |
| A 6.fejezetben visszavonhatatlanul megkezdődik a világtörténelem legfényesebb üstökös-pályafutása. Bonaparte tábornokot saját gránátosai léptetik elő "kis káplár"-rá. Napoleon az arcole-i hídon éppúgy otthon érzi magát, mint a campoformiói tárgyalóasztalnál. A példátlan diadalút után újra Párizsban | 149 |
| A 7.fejezetben Napoleon egy darabig ünnepelteti magát, majd az Ezeregyéjszakába illő tervet hajt végre: közel negyvenezer vitézével átkel Egyiptomba, hogy innen Indiába vonulva mérjen halálos csapást Angliára. Mint tudjuk, negyven évszázad tekintett le katonáira a piramisokról, Nelson viszont színes szavak nélkül veri szét a francia hajóhadat Abukir előtt. A szíriai pokol a jaffai vérengzés és az "acrei homokszem" következik...Aztán a szárazföldi abukiri győzelem után a kis káplár hazalopózik... | 25 |
| A 8.fejezetben Napoleont olyan diadalmámor fogadja, hogy az államcsíny már a levegőben lóg, s annak rendje s módja szerint rendkívüli ügyetlenségek után, le is zajlik 1977. Brumaire 18-án, és 19-én (november 9-én és 10-én). A nap hőse Lucien, a győztese Napoleon, a konzulátus megalapítója | 368 |
| A konzul | |
| Az 1.fejezetből megtudjuk, hogy Napoleon Első Konzul lett - első az egyenlőtlenek között. Kiderül, hogy az Első Konzulnak semmi érzéke nincs a betyárromantika iránt, rövid úton végez a rablóbandákkal. A politikai ellenzék fogalma is ideges ellenszenvet kelt benne. Nincsennek ábrándjai a béke felől, és piros fejű gombostűt szúr a térképen Marengo térségébe: itt lesz a döntő csata az osztrákokkal | 419 |
| A 2.fejezet valósággal dúskál festői csataképekben. Az újkori Hannibál átkel az Alpokon, öszvérháton... Kisebb előcsatározások után Napoleon alaposan elszámítja magát Marengónál, de szerencsére a néhány nappal korábban Egyiptomból megérkezett Desaix, élete árán, megnyeri a csatát az Első Konzul számára | 446 |
| A 3.fejezetből különféle hazai aknamunkákról értesülünk, Napoleon álhalálhírére az utódlás kérdéséről tárgyalnak, s Napoleon a tárgyalóasztalnál nagyobb fölénnyel győz, mint a csatatéren. A provence-i gróf (később XVIII.Lajos) levelekkel ostormolja az Első Konzult, hiába. Az engedetlen Moreau nagy győzelmet arat Hohenlindennél,majd megkötik a luneville-i békét. A felszabadított Itália újra francia fennhatóság alá kerül. | 489 |
| A 4.fejezetből kiderül, hogy mennyire komolyan veszi már a francia köztársaság fejét: merényletet követnek el ellene. Napoleon megkezdi a jakobinusok felszámolását és Európa átszevezését. Súlyos gyász éri: barátját és szövetségesét, Pál cárt megölik, ami nem szokatlan a cárizmus történelmében, de Napoleonnak nagyon kellemetlen. Egyiptomot fel kell adni, de megkötik a francia-angol békét Amiens-ben. Konkordátum a Vatikánnal, mert "Franciaországnak kell egy kis vallás". A Bonaparte-törzs egyre több bosszúságot okoz Napoleonnak. A konzuli aranykor: rend, közrend, becsületrend | 516 |
| Az 5.fejezet eseményei még mindig a béke áldásait sugározzák. Megszületik Napoleon törvénykönyve, a Code Civil, vagyis a híres Code Napoleon. Némi nyomásra élethossziglan (vagy életfogytiglan) választják meg Első Konzulnak. Már megkezdődnek az utódlással kapcsolatos bonyodalmak. Napóleon meddőnek hiszi magát az egyiptomi kísérletezések után. Csodálatos népszavazás Hollandiában, majd Napoleon megalakítja az Olasz Köztársaságot. Balsikerű, csúnya vállalkozás Santo Domingóban, alkudozások Angilával, aztán vége az amiens-i békének, most már végleg kitör a francia-angol háború | 659 |
| A 6.fejezet többek között ködös anglia tervekről szól, Napoleon a legszívesebben Londonban tenne pontot a háború végére, de át kellene kelnie a Csatornán, s ehhez "csak háromnapi köd" (?) kellene. Letartóztaják Moreau-t, Pichegrut, és Cadoudalt, de ez még mind semmi! Napoleon elfogatja hazaárulással vádolja, majd kivégezteti az utolsó Condét, egy Bourbont: Enghien hercegét. A megböbbenés óriási, de még nagyobb a lelkesedés, amikor felkérik az Első Konzult,hogy mint császár vállalja el a francia köztársaság vezetését | 613 |
| Második kötet | |
| A császár | |
| Az 1.fejezet tanúsága szerint a császári méltóság meglepetést kelt világszerte, s Beethoven annyira rossz néven veszi, hogy hősi szimfóniáját az Eroicát, inkább Lobkowitz hercegnek ajánlja, mint a császárrá züllött "forradalmárnak". Felvonul a Nagy Hadsereg Boulogne térségében, de még ma sem lehet biztosan tudni, hogy Napoleon komolyan akarta-e megtámadni a tengeren át Angliát. Az egykori kis korzikai éhenkórász Párizsba rendeli a pápát a koronázásra, de a koronát saját maga teszi a fejére, és ő koronázza meg Jozefint is, megkímélve őszentségét a szertartás fáradalmától. A családi veszekedések elől Napoleon háborúba menekül, de a Nagy Hadsereget a francia tengerapartról kelet felé indítja el | 7 |
| A 2.fejezetben egymást érik a hadi csodák. Napoleon tönkremeneteli Mackot, elfoglalja Ulmot. De október 21-én Nelson Trafalgarnál megsemmisíti az egyesült francia-spanyol hajóhadat. Nelson maga elesik, de Angliának már nincs szüksége rá. Napoleon Austerlitznél vigasztalódik, s végrehajtja "stratégiai csodatettét" (Engels), s nevezetes hadparancsában joggal elégedett a katonáival | 63 |
| A 3.fejezet semmi kétséget nem hagy az iránt, hogy Napoleon az európai szárazföld korlátlan ura, aki a pápával is úgy vitázik, mint fölöttese. Közben világtörténelmi jelentőségű fattyú születik: a kis Léon, akinek esetleg a császár az atyja. Őfelsége a maga módján megoldja a zsidókérdést, aztán hadba vonul a poroszok ellen | 120 |
| A 4.fejezetben különös fordulópontra bukkanhatunk, s ez nem más, mint Eylau. De itt még nem tartunk, előbb dícsérjük meg a császárt, aki hatalmas seregével tönkrever Jénánál egy kisebb létszámú porosz haderőt, továbbá Davout tábornagyot, aki Auestadtnál legyőzi a porosz főerőt feleannyi katonájával, mert még Bernadotte sem sietett segítségére. Napoleon kihirdeti a végzetes szárazföldi zárlatot. Lengyelországban találkozunk a történelmi romantika gyöngyszemével. Walewska Máriával, Napoleon pedig nemcsak vele, hanem az oroszokkal is Eylaunál s szörnyű mészárlás után alig sikerül kicsikarnia egy keserves döntetlent. Megszakad a páratlan diadalsorozat | 170 |
| Az 5.fejezetben Napoleont óriási munkában látjuk: egy megfogyatkozott, csalódott, a felbomláshoz közel álló sereget kell alkalmassá tennie a következő összecsapásra. Egy osteropei pajtából irányítja Európa ügyeit. Aztán nehezen, de győz Friedlandnál, majd összebarátkozik Sándor cárral Tilsitnél, a nyemeni tutajon. A vásári politikai esemény a "Tilstit Mű" néven kerül be a világtörténelembe. Napoleon barátságot ajánl fel Sándornak, de a cár tengerszorosokat szeretne | 232 |
| A 6.fejezetben a Tilsitből hazatérő császárt félistennek kijáró ünneplés fogadja, sőt az istenítést már császári katekizmus szolgálja. De nincs igazi béke, hiába folyik rengeteg közmunka Franciaországban. Az angolok nem omlanak Napoleon lába elé, elragadják a dán flottát. Gyűlnek a viharfelhők az ibér félsziget fölött, a családnak egyre több trón kell, s Napoleon súlyos hibákat követ el. Megmutatkoznak a "spanyol fekély" első jelei | 288 |
| A 7.fejezet olvasása közben joggal csóválhatjuk a fejünket. Lucien, Brumaiere hőse elmenekül zsarnok bátyja elől, és angol fogságba kerül, ahol a költészetnek szentelheti minden idejét. Olyan undorító társasággal vagyunk kénytelenek megismerkedni, mint a spanyol királyi család, és Godoy, de a "bayonne-i gaztett"-et semmi sem menti. Ki tudja, hogy miért József és miért nem Murat lett a spanyol király? A spanyolok fellázadnak, fényes papi segédlettel. Megszületik a gerillaháború, (Kis háború) fogalma. Dupont tragikus vereséget szenved, Napoleon sírva fakad, József elmenekül. És megismerkedünk egy új angol hadvezérrel, Sir Arthur Wellesleyvel, a későbbi Lord Wellingtonnal | 322 |
| Magától értetődik hogy a 8.fejezet oroszlánrésze ezzel a furcsa angol-ír hadvezérrel foglalkozik, elvégre nem mindegy, hogy milyen úton jut el végülis Waterloo alá. Ez az ember minden akar lenni, csak katona nem. Pap, üzletember... ehhez volna kedve. De pénzért vettek neki rangot, s végül Indiában alkalma van kitűnni. Aztán az ibér félszigetre rendelik, újfajta hadászattal legyőzi Junot-t, de az öreg tábornokok engedik elvonulni a francia hadvezért. Wellesley egyenlőre hazamegy. Napoleon elhatározza, hogy személyesen siet Spanyolországba rendbe hozni a katasztrófális helyzetet, de előtt Erfurtba rendeli Európa uralkodóit | 369 |
| A 9.fejezetből az derül ki, hogy Napoleon jobban megértette magát Goethével, mint Sándor cárral. Talleyrand elárulja Napoleont, merő hazafiságból (mint később bizonygatta). A cár nem kap tengerszorosokat, a császár nem kap orosz feleséget, csak uralkodói csókokat adnak egymásnak. Napoleon Spanyolországba száguld, végigtapos a lázongó országon, csak éppen elmulasztja megsemmisíteni a brit expedíciós hadsereget, holott erre módja lett volna. Idő előtt elrohan haza - ma sem tudni pontosan miért. Igaz az osztrákok "Bosszú Austerlitzért!" jelszóval harciasan készülnek a császár hátbatámadására. | 414 |
| A 10.fejezetben látni lehet, hogy ahol nincs ott Napoleon már bajok vannak. Ez magyarázza az osztrákok kezdeti sikereit. Regensburgnál maga a császár is megsebesül, s ez majdnem vakrémületet okoz. De a császár újra nagyszerűen verekszik egyik fényes győzelmét a másik után aratja, ám az elemekkel nem bír. A megáradt Duna elsodorja a rögtönzött hidakat Aspern és Essling előtt. Napoleon elveszti a csatát és Lannes-t. Sír. Aztán összegyűjti mindenhonnan katonáit, letartóztatja az őt kiátkozó pápát, s királyt szeretne adni Magyaroszágnak. Híres kiáltványának alig van számottevő visszhangja. Jenő leveri Győrnél az utolsó magyar nemesi felkelés haderejét. Napoleon géniusza győz ugyan Wagramnál, de rettenetes véráldozatok árán. Aztán egy kis hír: Wellesleyt újra az ibér félszigetre küldik | 461 |
| A 11.fejezet olvasás közben megint bámulhatunk a történelem törvényszerűségén. Wellesley ugyanis majdnem hajótörést szenved a tengeren. Egy Staps Frigyes nevű fiatalember erőszakos halált hal, majd Napoleonnak újabb fia születik: Walewski Sándor. Napoleon törvényes gyermek után vágyik, elválik Jozefintől és feleségül veszi Mária Lujzát. Bernadotte svéd trónörökös lesz, Lajos viszont megszökik a holland trónról. A szárazföldi zárlat egyre több léket kap, süllyed a Tilsiti Mű. Napoleon közel egymilliós sereggel megtámadhatja Oroszországot. | 512 |
| A 12.fejezet, azaz, az oroszországi hadjárat nem sok jóval kecsegtet. Még nincsenek harcok, de már pusztul a hatalmas hadsereg. Akár tervszerűen vonul vissza az orosz hadsereg, akár menekül, mindenképpen rossz a császárnak, aki Nagy-Lengyelország feltámasztása és az orosz jobbágyfelszabadítás helyett "testvérével", Sándor cárral szeretne egyezkedni. A szmolenszki pokol után is tovább vonul a tarka Nagy Hadsereg. Az új orosz főparancsnok, Kutuzov herceg, folytatja a visszavonulást, majd megáll Borogyinónál. | 584 |
| A 13.fejezet (szerencsétlen szám?) az óriások viaskodásával a borogyinói csatával kezdődik. Felejthetetlen történelmi kép, de közel százezren élik túl. Napoleon győz, de nem eléggé. Kutuzov serege maradékával elvonul, feladja Moszkvát, s Napoleonnak nemsokára a Kreml egyik ablakából nyílik alkalma gyönyörködni a felgyújtott város fenséges látványban. Egyoldalú levelezést folytat a cárral, követet küld Kutuzovhoz, aztán egy kis csetepaté (Tarutino) meggyőzi arról, hogy - mennie kell. Megkezdődik a "kivonulás" Moszkvából | 620 |
| A 14.fejezetben a szerző megkísérli leírni a visszavonulás leírhatatlan borzalmait, amelynek során elsősorban nem is Napoleon, hanem Ney a "hősök hőse" tűnik ki a mostohagyermekek mintaképe, Jenő. De Berezinánál Napoleon is hadi géniusza tetőfokára emelkedik, reménytelennek látszó helyzetben. Közben odahaza majdnem sikerrel jár a Malet-féle összeesküvés. Napoleont szörnyen elkeseríti ez a hátbadöfési kísérlet, s elhatározza hogy hazamegy. Elhagyja a Nagy (?) Hadsereget, miután megfogalmazta a híres 29. hadijelentést, amelyben burkoltan ugyan, de mindent elmond az oroszországi katasztrófáról, viszont megnyugtatja a világot, hogy ő maga kitűnő egészségnek örvend | 669 |
| A 15.fejezet olyan eseményeket tartalmaz, amelyekről nem nehéz kitalálni, hogy elsősorban előkészületek a következő véres összecsapásokra. Napoleon tárgyal, politizál, bírál, de elsősorban új hadseregét szervezi, s igyekszik felszerelni. Poroszország elpártolásánál mi sem természetesebb, sőt meghirdetik a "német szabadságharc"-ot, ami őszinte közönyt vált ki Kutuzovból. Wellesley aki most már Wellington, elfoglalja Madridot, majd visszamenekül Portugáliába. Megkezdődik az 1813-as hadjárat, amelynek lényegét Balzac jellemzi néhány szóval. | 713 |
| A 16.fejezet egészen jól indul az örök bonapartisták örömére. A szövetségesek megrémülnek Napoleon lützeni és bautzeni győzelmétől. Aztán Metternich a nyolcórás híres drezdai párbeszéd során arra a következtetésre jut, hogy az oroszlán már nem a régi, bele lehet rúgni. | 459 |
| Harmadik kötet | |
| Ám a 17.fejezet elején még úgy látszik, hogy Metternich elszámította magát, Napoleon nagy győzelmet arat Drezdánál, de alvezérei egymás után vereséget szenvednek. Napoleon kénytelen őket kisegíteni, közben tönkremenetelteti fiatal hadseregét. Az elvesztett Népek Csatája után hazafelé kell indulnia. Minden összeesküszik ellene, nemcsak a szászok. Még tífusz is felüti a fejét a seregben | 7 |
| Újabb meglepetés ér bennünket a 18.fejezetben. Napoleon meg ezzel a tífuszos sereggel is tud győzni, de ez csak afféle szépségtapasz. A császár lassan felszámolja a régi politikáját, hazaengedi VII.Ferdinándot Spanyolországban, a pápát Rómába, s közben szervezi, szervezi hadseregét, amely egyre nehezebben akar összeállni. Wellington már átlépte a spanyol-francia határt, továbbá - fogózkodjunk meg! - Murat nápolyi király hadat üzen Napoleonnak. 1814: megkezdődik a franciaországi háború! | 50 |
| A 19.fejezetben újra találkozunk a hadisten villámaival, csak éppen hazai a helyszín. Szerény rajt után Napoleon valósággal csodákat művel maroknyi, szinte gyerekekből álló seregével. De a marsallok sorra csődöt mondanak, s csak akkor erélyesek és hajthatatlanok amikor Napoleont lemondásra kényszerítik. A 72 napos franciaországi háborúban végképp elcsigázott császár lemond, miután Marmot feladta Párizst. Belemegy abba, hogy Elba szigetén uralkodjék. Újabb világtörténelmi gyöngyszem: Napoleon elbúcsúzik a régi gárdától | 84 |
| A 20.fejezetben a szerző az emberi természet bizonyos tartós jellemvonásaira hívja fel az olvasó figyelmét. A félistent majdnem meglincselik Provence-ban. Elba szigetén viszont nyugodtan él, rendezkedik, kiskirályt játszik, majd a zavaros és helyenként nevetséges európai és franciaországi viszonyok változása arra az elképesztő elhatározásra kényszeríti, hogy megkísérli Franciaroszág visszahódítását | 179 |
| A 21.fejezetben egyszerűen megvalósul a lehetetlen, amelyet a történelem a "Száz Nap" néven tart nyilván. Ez a halhatatlan esemény kétarcú, kívülről vakítóan ragyog, belülről tele van ellentmondásokkal, bizonytalanságokkal. És ami bonyolult eseménysorozatnak szinte egyhangú következménye: Napoleonnak újra harcolni kell | 233 |
| A 22.fejezet egyetlen eseményt tárgyal, a waterlooi csatát. Miért vesztette el Napoleon a waterlooi csatát, holott megnyerhette volna? A helyes kifejezés talán nem is az, hogy elvesztette a csatát, hanem az, hogy kiengedte a kezéből a győzelmet. | 302 |
| A 23.fejezet a csata utáni helyzettel foglalkozik. A felbolydult ország képviselői hátat fordítanak egykori istenüknek, akinek pedig sokkal nagyobb erő áll rendelkezésére, mint a diadalmas Franciaroszági hadjárat alatt. De már végleg elfáradt, lemond fia javára, akit Bécsben őriznek. Elindul a tenger felé, utazása egészen Rochefort-ig diadalút. De magában már régen döntött, megírja a híres "Themisztoklész-levelet", majd angol hajóra száll, hogy letelepedhessen az angol nép tűzhelyénél | 357 |
| A 24.fejezet tartama túlságosan Napoleont sem lephette meg. Az angol kormány angliai tűzhely helyett Szent Ilona szigetét bocsátja a császár, pontosabban "Bounoparte szolgálaton kívüli fogoly tábornok" rendelkezésére. Háromhónapos tengeri út után feltűnik a "kis sziget" | 399 |
| A száműzött | |
| Már az 1.fejezetben kiteljesedik a legenda, bár Napoleon ekkor még nem választott határozottan Jézus Krisztus és Prométheusz között. Kislányokkal szembekötősdit játszik a száműzött Mars. Folyik a véget érni nem akaró vita a császári cím körül. Napoleon végül is a prométheuszi párhuzam mellett dönt, már csak azért is, mert megérkezik a keselyű: Sir Hudson Lowe | 451 |
| A 2.fejezetben a titán visszatekint életére, a nagy regényre. Világraszóló veszekedése a kormányzóval, akinek ostobasága már-már géniuszi magasságba emelkedik. Napoleon valóban "mindennap levet valamit zsarnok bőréből", s mártíri népszerűsége, elsősorban Angliában, nőttön nő. A császár elárulja, hol vannak "rejtett" kincsei. | 503 |
| A 3.fejezetben az emigráns közösségekre olyannyira jellemző áskálódásokról, veszekedésekről olvasunk. Egymás után távozik Las Cases, Gourgaud, Betsy és Montholonné. Napoleon egyre rosszabbul érzi magát, panaszkodik is, de nem hisznek neki. | 557 |
| A 4.fejezetben a tragédia kiteljesedik, a regény utolsó fejezeteit írják a császár önkéntes íródeákjai. Az orvosok az egyik ostobaságot a másik után követik el, de Napoleon már tudja, miről van szó, s végrendeletet ír. Némi habozás után felveszi a halotti szentséget, s tollba mondja saját gyászjelentését is. Utolsó szavai tanúsága szerint franciául hal meg a kis káplár. A kormányzó is megrendül. ("Ő már nincs többé")., de annyira már nem, hogy hozzájárulna a "Napoleon" név rávéséséhez a sírkőre. A szerző, aki - ígéretéhez híven - elmesélte Napoleon történetét, végül megmondja hogy milyen embernek tartja őt. Aztán röviden említést tesz a Napoleon halála után eltelt két évszázadról, a császári hamvak diadalmas hazaszállításáról, s az egyik legnagyobb napoleoni csodáról, a kétes származású unokaöccs, III.Napoleon trónra lépéséről,a Nagy Napoleon születésének kétszázadik évfrodulójáról, de még csak nem is áltatja magát azzal, hogy ennek a nagy történetnek a végére valaha is pontot lehet tenni. | 622 |
| Párbeszéd az olvasóval. Képzelt beszélgetés, amely alapjaiban véve nagyon is valóságos, s a szerző igyekszik tisztázni néhány műhelykérdést | 664 |
| A napoleoni korszak nevezetes alakjai. Sajátos névmutató (index) amelyben a szerző nemcsak felsorolja, hanem röviden jellemzi is a korszak nevezetes személyiségeit. A szatirikus felhangért a történelem a felelős | 683 |
| "a csodálatos kaland" időrendje. Ezt a felsorolást majd az utókor folytatja | 693 |
Témakörök
- Szépirodalom > Regény, novella, elbeszélés > Tartalom szerint > Történelmi regények > Újkor > Francia forradalom, Napóleon
- Szépirodalom > Regény, novella, elbeszélés > Tartalom szerint > Történelmi regények > Uralkodók, dinasztiák
- Szépirodalom > Regény, novella, elbeszélés > Az író származása szerint > Magyarország
Feleki László
Feleki László műveinek az Antikvarium.hu-n kapható vagy előjegyezhető listáját itt tekintheti meg: Feleki László könyvek, művekMegvásárolható példányok
Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.