Felfelé ível az út

Előszó

Ez a könyv abban az időben hagyja el a nyomdát, amikor a magyar fiatalok százezreinek leghőbb vágya teljesül: megalakul a Szovjetunió dicső Komszomoljához hasonló, a marxizmus-leninizmus szilárd talaján álló, a magyar dolgozó ifjúság egységes forradalmi szövetsége, a Párt ifjúsági szervezete.
Az új egységes ifjúsági szövetség megteremtésének előestéjén köszöntse ez a könyv a szocializmust építő magyar ifjúságot. Adjon biztatást és erőt az ifjúságunk előtt álló hatalmas feladatok elvégzéséhez.
A kötet az elmúlt másfél század magyar ifjúságának életét, harcait mutatja be. Négy részből áll. Az egyes részeket egy-egy Petőfi, Ady, József Attila és Benjámin versből vett idézet vezeti be. Ezek az idézetek jelzik az egyes részek tömören összefoglalt mondanivalóit. Ahhoz, hogy képet kapjunk a kötet egészéről és a szerkesztés szempontjairól, szükséges elmondani a következőket.
Az első rész nagy vonásokban a XIX. század ifjúságának helyzetét tükrözi. A feudális földesurak kénye-kedvének kiszolgáltatott ifjúság százezrei tudatlanságban, műveletlenségben, véget nem érő hajszás robotban cseperednek fel. Rabjai a földesúrnak, rabjai a császárnak. Kettős elnyomás alatt sínylődnek. Fiatal életük legszebb korszakában erőszakkal hurcolják el őket, hogy 15-20 évig a császár kutyái legyenek, s idegen érdekek, a gyarmatosító hatalmasok vagyonát, uralmát védjék "életük és vérük" árán. A dolgozó nép fiaival tartatják láncon a dolgozó népet. Aki szembekerül az önkénnyel, aki megkísérli, hogy igazságot követeljen, vagy a maga módján igazságot tegyen - börtönbe vetik vagy törvényen kívül helyezik. Deres jár minden emberséget kérő szóért. Korbács, börtön, akasztófa a "lázadók" osztályrésze. Vissza