Felhegyi legendák

Fülszöveg

Rónay László népszerű, Hajrá Felhegy! című diákregényének folytatását veheti most kézbe az ifjú olvasó. Az ismerősként viszontlátott gyermek-szereplők - Pufi, Muci és a többiek - a Felhegyi legendák lapjain már a nagybetűs Élettel ismerkednek.
A szerző a tőle megszokott érzékenységgel s láttató erővel jegyzi le a pesti piarista gimnáziumban játszódó diák -s tanártörténeteket, az akkori idők szigorú világában sem adva okot a túlzott szomorkodásra.
A valóságos élményekből táplálkozó, önéletrajzi ihletésű regény az ötvenes évek világába kalauzolja fiatal Olvasóját. A szerző diákszemmel figyelve, sok-sok humorral fűszerezett történetekben mutatja be az ötvenes évek ellentmondásos légkörét.

- Meghúztam az egyenest.
- Indokolta?
- Nem, tanár úr kérem, indokolatlan egyenest húztam.
- Baj - mondta töprengve a kis ember -, nagy baj. De meg vagyok elégedve magával.
Pufinak ilyet még soha nem mondott. Olyan ábrázattal telepedett a helyére, mit akivel közölték, hogy alighanem még életében belép a boldogok sorába.
Szünetben osztályfőnökük lépkedett hozzájuk. Pál tanár úr elegáns, arisztokratikus ember volt, a benne lakozó vadállat csak a latin órákon bukott ki belőle. Ezen felül történelmet tanított. Az ő óráin kezdték megsejteni, mit is jelent az, ha valaki magyar. Osztályfőnöki óráján is latin órát tartott, kétségbeesésbe kergetve az ifjúságot. Cicero különösen közel áll szívéhez. Tőle szép kerek körmondatokat idézett. "Értékeljétek az arányosságát és szépségét" - mondta. Ők azonban inkább értékelték a csengő felszabadító érzését... Vissza