Felsőoktatási didaktika

Előszó

Szociológiai szempontból rendkívül érdekes, hogy a felsőoktatási didaktika a közelmúltig fehér folt maradt a modern tudományok fejlődésének térképén. Alkotó tudósok, a hallgatók egyre nagyobb seregeit képző, nagylétszámú tudós kollektívák évszázadokon át nem vállalkoztak olyan tudományos elmélet kidolgozására, amely a felsőoktatási intézményekben folyó képzésnek az alapjává válhatott volna. Ezt a helyzetet nem változtatta meg sem az egyetemek rohamos fejlődése, sem pedig a pedagógiai, lélektani és szociológiai tudományok terén elért jelentős haladás. Így az egyetemek és főiskolák oktatóinak utánpótlását továbbra is a gyakornoki rendszer elvei szerint nevelték, s ez csak akkor járt jó eredménnyel, ha a mester nemcsak nagy tudós, hanem egyúttal igazi pedagógus is volt.
Ezt az állapotot nem lehetett tovább fenntartani. Az oktatók és a hallgatók számának nagyarányú növekedése, az ismeretanyag állandó gyarapodása egyre határozottabban felvetette az elhanyagolt tudományág kérdését. Érthető tehát, hogy az ismertetett új körülmények hatására mind Lengyelországban, mind külföldön - de Lengyelországban különösen erőteljesen - a különböző szakterületeket képviselő tudományos kutatók és a különféle tudományos intézmények érdeklődése a felsőoktatási intézményekben folyó képzés elmélete felé fordult. Az egyre szaporodó cikkek és részkérdéseket feldolgozó tanulmányok mellett megindultak a témával foglalkozó első folyóiratok, élükön a "Dydaktyka Szkoły Wyzszej" c. folyóirattal, majd megjelentek az első monografikus tudományos munkák is. Meggyőződhettünk róla, hogy a sok meddő év után elérkezett a bőséges aratás ideje. Vissza