Felszabadító háború és népi forradalom Jugoszláviában 1941-1945

Előszó

Jugoszláviában az 1945 őszén megtartott választásokon a szavazók 90 százaléka adta szavazatárt a Népi Felszabadítási Front jelöltjeire, s mindössze 10 százaléka szavazott ellenük. Az így megválasztott alkotmányozó szkupstina 1945. november 29-én, a tömegek akaratát teljesítve kihirdette, hogy Jugoszlávia végleg megszűnt királyság lenni, s a jugoszláv népek szövetségi népköztársaság formájában kívánják továbbépíteni államközösségüket. Ez - a dolgok állását tekintve formálisnak tekinthető - aktus azt jelentette, hogy a jugoszláv népek a második világháború idején hallatlan odaadással és áldozatkészséggel folytatott felszabadító harcuk második fő feladatát is győzelmesen valósították meg: felszámolták a monarchiát, a polgárság népellenes uralmát. A munkásosztály és a vele szövetséges társadalmi rétegek kerültek hatalomra, s ezzel létrejött az új társadalmi rend felépítésének legfontosabb feltétele.
A jugoszláviai felszabadító harc első fő feladata - az ország felszabadítása a fasiszta megszállók és hazai kiszolgálóik uralma alól - 1945 májusában valósult meg, amikor a szabadságszerető emberiség akarata térdre kényszerítette a világtörténelem egyik legszörnyűbb, legembertelenebb ideológiáját gyakorlatba átültető náci Németországot.
Jován Marjánovics jugoszláv történetíró könyve azokról az eseményekről - sátáni gonosztettekről és lélekemelő hősi cselekedetekről, súlyos megpróbáltatásokról és kemény harcokban kivívott sikerekről - ad rövid áttekintést, amelyek a kettős győzelem kivívásáig vezettek. A jugoszláviai népi felszabadító mozgalomnak kétségkívül kiemelkedő jelentősége volt a második világháború idején Európa-szerte kibontakozott fasisztaellenes harcban. Ez a küzdelem, a fasizmus által leigázott népek szabadságküzdelme, a fasiszta hódítások megindulásával kezdődött. Kiterjedt minden meghódított országra, de magukra a fasiszta államokra, sőt a hitleri Németországra is. Vissza