Feltámadt a nagy Pán

Fülszöveg

dekadensek tehát azon embereim közé tartoznak, akiket lelkem mélyéből gyűlölök. Az urakat in corpore vetem meg csak ugyan, de szenvedélyesen, úgy hogy mindegyiknek jut dühömből egy emberséges porció" - íija Kosztolányi Babitsnak. S bár nem korunk aggasztó jelenségeiről elmélkedik, ugyan mit érne az irodalom, ha nem lehetne akár jelenünkre is érteni? A megszólított így válaszol: „Az istenek sokáig aludtak, de már ébredeznek, lm, feltámadt a nagy Pán, a Színek Kedvelője, [ ] ez a kedves csintalan Faunus, a nymphakergetö, aki nem marad messze a vidám mámor istenétől, Dionysostól, akár a vén Silenos, akinek igazán csak az orra hasonlít ahhoz a kiállhatatlan Sokrateshez [ ] Ébrednek az istenek; ébred nemsokára Aeolus is és elfu benneteket, mert könyüek vagytok, mint száradt szalma. - Ébrednek az istenek; Pán hívei legyünk!"
De vajon mi történne, ha a nagy Pán valóban feltámadna?
Rácz András, a Magyar Nemzet kulturális rovatának vezetője, a Könyvkultúra Magazin főszerkesztője még a... Tovább

Fülszöveg

dekadensek tehát azon embereim közé tartoznak, akiket lelkem mélyéből gyűlölök. Az urakat in corpore vetem meg csak ugyan, de szenvedélyesen, úgy hogy mindegyiknek jut dühömből egy emberséges porció" - íija Kosztolányi Babitsnak. S bár nem korunk aggasztó jelenségeiről elmélkedik, ugyan mit érne az irodalom, ha nem lehetne akár jelenünkre is érteni? A megszólított így válaszol: „Az istenek sokáig aludtak, de már ébredeznek, lm, feltámadt a nagy Pán, a Színek Kedvelője, [ ] ez a kedves csintalan Faunus, a nymphakergetö, aki nem marad messze a vidám mámor istenétől, Dionysostól, akár a vén Silenos, akinek igazán csak az orra hasonlít ahhoz a kiállhatatlan Sokrateshez [ ] Ébrednek az istenek; ébred nemsokára Aeolus is és elfu benneteket, mert könyüek vagytok, mint száradt szalma. - Ébrednek az istenek; Pán hívei legyünk!"
De vajon mi történne, ha a nagy Pán valóban feltámadna?
Rácz András, a Magyar Nemzet kulturális rovatának vezetője, a Könyvkultúra Magazin főszerkesztője még a műfajban is szokatlanul karcos és bátor esszéregényében ezt a lehetőséget jáija körül olyan igényességgel, olyan szellemi élményt kínálva, mintha valóban a huszadik század nagy gondolkodóival beszélgetnénk. Talán ezért is érezzük úgy, hogy ez az utolsó könyvek egyike, amely még magától értetődő igazságként ír le mára megkérdőjelezett állításokat, és ingerlő, elgondolkodtató vitába mer szállni korunk bevett mantráival, toposzaival és közhelyeivel, a kényszerű véleménymegalkuvások gyászos és savanyú eredményeivel. Az antik isten és a politikai korrektség világából kitaszított egyetemi tanár találkozásának hozadéka megdöbbentő, az események elgondolkodtató kérdéseket vetnek fel, a történet pedig nem várt véget ér. A megrendülés, valamint az olvasói vitakedv fellobbanása garantált. Vissza