Felvidéki fatemplomok

Előszó

A Felvidék vagy Felföld történeti nagytáj, amelyet a Csallóköz, az Északi-középhegység, a Kárpátok nagy ívű karéja és Kárpátalja határol. Mozgalmas felszínű hegyvidék. Területén a magyar történelem folyamán mintegy húsz vármegye alakult. Lakossága az évszázadok alatt sokféle történelmi, vallási, politikai és gazdasági törekvés egymásra hatására vegyes nemzetiségi összetételű. A honfoglalás kori gyér számú lakossága szlovák. Délről magyar népesség, nyugatról elszórtan szászok telepedtek le. Észak felől kisebb lengyel-gurál népcsoport húzódott be. A hosszú ideig lakatlan keleti erdős határvidékre rutén, ruszin, kárpátukrán szórvány népcsoportok áramlottak át, több apróbb hullámban. Máramaros vidékéről felszivárogtak román pásztorok is.
A soknemzetiségűvé alakult felvidéki lakosság saját nyelvi, etnikai és vallási önállóságát főként azzal tudta megőrizni, hogy az azonos etnikumok önálló településeken vagy közeli településcsoportokban, másutt nagyobb összefüggő régiókban, de nem keveredve, zártabb formában helyezkedtek el. Így fejlődött és őrződött meg az egyes jelentősebb népcsoportokra ma is jellemző sajátos kultúra, amely szigorú következetességgel igyekezett megőrizni egyéni karakterét. Természetesen a szomszédos népcsoportokkal való kapcsolatból és együttélésből árnyalt és kölcsönös áthatás is keletkezett a népművészetben és az építészetben is. A lakosság vallási tekintetben sokszínű. Hagyományos és általánosan elterjedt a római katolikus, a református és az evangélikus vallás. Az etnikumhoz kötődően a keleti határvidékeken viszont a többség görögkeleti és görög katolikus. Vissza