Fenékig tejfel

Előszó

Száz kicsi lépés című előző kötetem megjelenése óta másfél év telt el, de mintha másfél évtized lett volna. Hol van már a D-209-es (jó helyen), hol van Kovács László (Brüsszelben, még jobb helyen), hol van a jóléti rendszerváltozás? Mint azt előre látni is lehetett, száz lépéssel közelebb vitt minket Baxter főminiszter és táncoskomikus a szakadék széléhez. Nem is a széléhez, már benne is vagyunk, ha egy megy, évtizedekre vagy örökre. Pedig hát végigküzdöttünk minden lehetséges kampányt, bejártam Magyarországot keresztül-kasul, és őszintén hittem, 2006-ban győzni fogunk. Nem sikerült. Szemünk láttára épül egy olyan diktatúra és rendőrállam, melyhez képest lassan a nyolcvanas évek Kádár-kora már-már szabadabbnak és demokratikusabbnak tűnik. Meg kellett érnünk 1956 ötvenedik évfordulójának országos szégyenét, olyan brutális állami elnyomást és olyan elképesztő hatalmi képmutatást, melyre talán még azok sem voltak felkészülve, akik ennek a régi-új rendszernek a főnökei és szolgái. A szocializmus nem volt fenékig tejfel, de ez a "demokrácia" sem az. Csak abban reménykedhetünk, hogy egy-két év múlva már ugyanolyan kínos emlék lesz a mai garnitúra is, mint a tegnapi.
A politikai versek többsége szomorú vagy szatirikus, a jelenetek pedig - mondhatni - vérfagyasztóan vidámak, sűrítve bennük egy nyomorult korszak, melyet sosem szabad elfelednünk.
A versek többsége és valamennyi jelenet az egy éve indult DVTV - a Demokrata Videó TV - Fenékig tejfel című műsorában hangzott el. A DVTV afféle mindenhonnan kirekesztett, üldözött televízió, mely csak DVD-korongon kapható hetenként. Itt még őrizzük a szabadság lángját, pislákoló láng ez, de sok ezer derék, keresztény magyarnak világít. Köszönet a DVTV-nek és azoknak a kiváló színművészeknek, akik ezeket a jeleneteket megtöltötték élettel, arccal és hitellel. És azt kívánom mindannyiunknak, ne kelljen ezeket a jeleneteket újra eljátszani, maradjanak meg fájdalmas emlékként egy olyan korból, amikor - mint már annyiszor - ostobák és hétpróbás gazemberek tették tönkre hazánkat, és még ki is gúnyoltak minket hiszékenységünk miatt. Vissza