Fénnyel írni

Fülszöveg

A költői tevékenység
A lényeg az eljárásban rejlik: a költői tevékenységben meg kellene kísérelni, hogy a beszéd azt hordozza, ami a nyelven kívül áll; hogy arra használjuk a nyelvet, hogy megszólaltassa azt, amit nincs módja kimondani. Azt kívánom meg tőle, hogy segítségemre legyen, mi több, maga vezesse le azt a folyamatot, amely számomra minden dolog lényege; szolgáljon tüdőként, mint annak a lélegzésnek a feltárója, amely azoknak teljes terjedelmükben közös meghatározója; azt kívánom, hogy megtörje a pusztán leíró megismerésnek, annak a szemléletnek az elszigeteltségét és elvontságát, amely beéri azzal, hogy kívülről körbejárja tárgyát. Azt igyekszem közölni, különféle formákban, ami az általános tapasztalatnak és annak a szerves keringésnek a kibontakozása, amely szavak nélkül is evidens. Azért erősködöm, azért látszik számomra nélkülözhetetlennek ez a látszólag megoldhatatlan feladat, mert a nyelvbe-helyezés, a szavakkal egyenértékű forma kutatása elidegeníthetetlen része a tapasztalásnak.
A költemény nem félreérthető logiko-racionális ajánlást kínál. Azt eleve el kell fogadnunk, hogy ki-ki különféle módokon fogadja be és értelmezi annak a mikrokozmosznak a sajátosságait és működését, amelyet költői szövegnek tekintünk. Éppen a megértésnek ezek a változatai képezik magának az irodalomnak az életét. De az, aki minden erejét és minden képességét összeszedve megalkotta költeményét, hogy olyasvalamit hozzon létre, ami túllép a nyelv lehetőségein, nem tulajdoníthat neki más értelmet anélkül, hogy meg ne tagadná önmagát. Vissza